A lótuszmag egy csoda: a
leggyönyörűbb virággá változtatja át a sarat. Keleten a lótuszt szinte vallásos
imádattal övezik, két okból kifolyólag. Az egyik az, hogy a sárból nő ki. A
homo, vagyis ember szó eredetileg egyszerűen sarat jelentett. Az arab admi
is egyszerűen sarat jelent, mivel Isten sárból alkotta meg az emberi lényeket.
De megvan rá a lehetőségünk, hogy felneveljünk egy lótuszvirágot. A lótusz
virága nagy, és csak akkor nyitja ki a szirmait, amikor a Nap felkel, a madarak
énekelni kezdenek, és az egész ég színekkel telik meg. Amint a Nap lenyugszik,
és leszáll a sötét, a virág becsukja szirmait.
A lótusz a fény szerelmese.
A másik ok az, hogy a lótusz
szirmai, sőt még a levelei is olyan bársonyosak, hogy éjjelente harmatcseppek
gyűlnek össze rajtuk. A kora hajnali Nap fényében ezek a harmatcseppek szinte gyöngyként
ragyognak - és ami még sokkal gyönyörűbb, szivárványokat hoznak létre maguk
körül. A legcsodálatosabb azonban az, hogy bár a harmatcseppek a szirmokon és a
leveleken pihennek, szinte nem is érintik őket. Elég egy enyhe szellő, és a
cseppek
visszagurulnak a vízbe, nyomot
sem hagyva maguk után.
Osho