2015. február 20., péntek
Ezer
lüktető dobbanással szeretlek. Szerteágazva, miként asztallaphoz koccanó üvegpoháron
fut pókhálórepedés körbe. Áttáncolok borús gondolataid élén, kicsorbítom
mezítlen talpammal lépésenként; és nyugtalan ellenkezésem hangjait öklömbe zárva
szabadnak hagylak, hogy úgy szerethess, ahogy én...
Moha
2015. február 7., szombat
Abbahagyta,
ránézett a kezére, rám emelte a szemét. Nyílván nem is tudta, mit szeretne,
vagy inkább nagyon is jól tudta: hogy olyan legyen minden, mint régen, hogy ez
a nap ezer ilyen napunk nyitánya
lehessen, hogy megint azok lehessünk egymásnak, akik voltunk, azok, és mégis
mások, olyanok, akik diadalra vihetik a szerelmünket.
Georges-Emmanuel Clancier/Tétova
szeretők/
Jönnek-mennek
az emberek, némelyik ismer is bennünket, de hogyan is sejthetné, hogy egymást
keressük, hogy én semmi mást nem látok ebben a tömegben, csak azt a sárga
sziluettet? Óvatosságából úgy teszünk, mintha nem látnánk egymást,
óvatosságból, de még inkább gyönyörűségből, olyan boldogok vagyunk a
titkunkkal.
Georges-Emmanuel Clancier/Tétova szeretők/
Behunytuk
a szemünket, alig tudtuk megkülönböztetni egymás simogatását a víz
simogatásától. Egy szép napon újra eljövök ide, gondoltam, egyedül, belefekszem
az óceánágyba, behunyom a szemem, és azt fogom hinni, hogy mint most, a
szerelmem testét, kezét érzem, amint szorít, keres, teremt engem.
Georges-Emmanuel
Clancier/Tétova szeretők/
2015. február 1., vasárnap
...kiolvastam
az éjszaka csendjéből, hogy te is épp rám gondolsz, a telő hold fénylő arcában
tükörképed után kutattam, és elhittem a sötét surranó lépteit, amivel hírét
vitte rád-gondolásomnak. Megrajzoltam körvonalad ágyam redőiben, rebbenő
pilláid arcomon futottak tova, egyetlen simogatásod örök-érzete bőrömbe égett...valóságot
formáltam belőle(d), hogy magamhoz öleljelek, mikor hiányzol...(minden éjjel)...
Moha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)