Kávészünet - De jó lenne (Juhász Magda)

Bizonyos dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak, vagy fájdalmat okoznak. Nincs türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikákhoz és bármiféle elváráshoz. Már nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni, akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak vagy manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek megférnek egymás mellett, azért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.

Meryl Streep

Mindig annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni, amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy mennyire bezárkóztál, nem könnyű…Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit megengedsz magadnak, sokkoló. (…) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés, bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd.

Oravecz Nóra

Lelked igazi otthon a Csend. Rejtelmek szentélye, melyben készen vár az üzenet. A bölcsek némán hallgatják, de a balgák elűzik, s locsogva tovább matatnak a hírek ócskapiacán.

Simon András

Az emberi lélek igen figyelemre méltó szerkezet. Az, hogy nem látod a sebet, nem jelenti azt, hogy nem is fáj. Nyomot hagy, de begyógyul.

Jodi Lynn Picoult

Megtanultam megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét kell kinyitnia a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.

Kós Károly

Abban a világban, amelyben születtem, imádságos harangozással kezdődött a nap, és avval is ért véget. A családok gazdagságát nyolc-tíz-tizenkét gyermek jelentette. Az öt évestől a legöregebbekig mindenkinek nélkülözhetetlen szerepe volt. Hétköznap azért dolgozott az ember erővel és szorgalommal , mert előtte állt egy-egy ünnep. Az ünnep előtt mindig nagy készülődések voltak. Az emberek kitisztították a lelküket, életüket, házukat, istállóikat, ólaikat, kertjeiket, falujukat, megbocsátottak, megbékültek, misére mentek szép ünneplő ruhákban, és délután megjárták egymást. Az ünnepek nagy örömmel teltek, mindent meg tudtak maguknak teremteni úgy, hogy nem voltak senkinek a szolgái. Tudták, hogy mi a rendje a  világnak, mert a nap, a hold, a csillagok, az időjárás és a mélységes hitük útbaigazították őket. Akármit nem cselekedtek, gyermekükkel körülvéve tudtak énekelni, szőni, fonni, gyönyörűen hímezni, varázslatossá tenni azt a nehéz világot. Böjttel és imádsággal, Mária erejével elmesszítették a testi-lelki bajokat. Az ők képüket szeretném példaként a világ elé tárni.

Petrás Mária

Vad Fruttik - Szemben a nappal

Tetten értelek, ahogy átosontál nyitott ajtóimon, benyitottál a rejtett szobák hitehagyott magányába...láttam szemedben az ellobbanó idők visszaemlékezését, majd elrohanó árnyadtól elaludtak termem lélekgyertyái...a nap első sugarai megkövesítették bennem éjjeli látogatásod izzó nyomait. Csak így lehettél mindörökké enyém.

Moha

Megelevenedtél, hogy ne csupán ákombákom rajz legyél, amit gondolatgyerekeim készítettek rólad...minden porcikádat más színre festették, alakod napról napra váltakozónak látszik. Körülszaladoznak és neveddel bukfenceznek át hónapokat...mostanra kiradírozott körvonalad mentén valósággá rajzollak.

Moha

Gyónhatatlan vagy bennem. Kimondhatatlan stigma. Megjelöltél ezer jellel, de múlt-színű vakolatként lepergett sosemvolt lélekszobáink fala. Süketen is hallom pontnyi léted hívószavát, és belélegzem rád-gondolásomat, hogy el ne juthasson hozzád...

Moha

lehetnék csendes árnyék falak metszetében, vagy sarok, amelyben elsuttogott imák lenyomata pihen; tenyér, amelyben az eljövendő rohanó életvonala serken, vagy elhajított kőről visszapattanó hang, ahogy távoli házfalról visszareppen...álom előtti végső gondolattá válhatnék, hogy ne vesszek el, amikor felfoszlik benned az ébrenlét...

Moha

Ha szeretlek, magamba zárlak. Kalitkád leszek nyitott rácsú szívemben. Elreppenő alakodra oltalmat kívánok, és kérdések nélkül hordalak tovább...amikor visszaérkezel...

Moha

Valami történt tegnap, mára rájöttem, hogy elmúlt. Nem árthat. Üvegcsébe zártam, akár nagymama a friss lekvárt és lélekkamrám polcára tettem. Holnap majd leveszem és messzire hajítom, ahogy minden tegnapom holnap-árnyékoló ballépését...

Moha