2015. július 26., vasárnap
Minden
emberben ezernyi másik ember van eltemetve (...) Tízezernyi. Azok, akikké válhatott
volna. Mindannyiunkban ott rejlik a költő is és a tolvaj is, a haramia is és a
szent is, a tengerész is (...) Nem adatott meg, hogy ezernyi életet éljünk, kiválasztunk
ezek közül egyetlenegyet, gyakran hibázva is közben. De ha egyszer meghoztunk
egy döntést...emlékeznünk kell arra is, kivé válhattunk volna. Magunkba kell
olvasztanunk minden meg nem élt életünket.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Mindenkiben,
aki él, van valami varázslatos és csodálatos, amit ő ajándékozhat a világnak.
Nagy szerencse, ha megtalálod ezt a csodát, ha megtudod, mi az, amivel
rendelkezel. Sokan figyelik a lelküket egészen halálukig, még nincs erejük
felismerni adományukat. Sokan lusták megnézni ezt. Még többen vannak, akik még
attól is megrémülnek, hogy önmagukba nézzenek.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
A világon
a legszebb dolgok a törékeny üvegek és a rövid életű hópelyhek a tenyereden.
Ahogyan felvillannak a szikrák a kihunyó tábortűzben, amelyre már nincs kedved
még egy ágat rádobni – mindennek megvan a szabott ideje. Ahogyan elered az első
tavaszi zápor, ahogyan felragyog a szivárvány a föld fölött, ahogyan elválik az
ágtól a lehulló levél, végighasítja az eget a villám cikcakkja. Ha akarod,
mindenütt, minden órában, minden percben megtalálod a szépséget.
Szergej
Vasziljevics Lukjanyenko
Talán
áldás, hogy az emberi lélek sajátosságairól beszélve nem támaszkodhatunk finom
műszerekre? Ha mérni tudnánk a jót és a rosszat, a magasságmérőéhez vagy más
hasonló műszeréhez hasonló skálán meghatározhatnánk, elveszítenénk minden
ösztönzést a változásra...hogy jobbak legyünk.
Szergej Vasziljevics Lukjanyenko
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)