Kerek Anna: Kérés az Igazitól

 



Ne állandóan legyünk együtt

hanem

örökké

Kerek Anna

Berze Tünde: Legbelül

 

Ezüst éjjelek hűs hajnalán,

ébredezel bennem csendesen,

mint gyermek anyja meleg ölén.

Suttogás kendőjével takarom

törékeny, oly illanó lényedet,

hogy megtarthassam magamnak.

Ringatlak halkan dúdolva

dédelgetett almaim bölcsőjében,

holtig védve zord idők záporaitól.

A remény selymes gyepére kiteszlek

éltető Nap sugaraiban fürdeni, hogy

légy hamvas kikelet holnapom égen,

s mint temetett vagy új csillagaként hullj

bús jelenem elsötétült égboltjára,

legbelül megérintve elfáradt vállaim.

Berze Tünde

Jószay Magdolna: Kilincs

Kilincsre zárjuk a múlt ajtaját,

ám sokáig por mégsem lepheti,

él bennünk valami, mely letörli időnként,

s nem enged, nem hagy felejteni.

Se jót, se rosszat, nincs kivétel,

múltunk immár életünkre ható,

jelenünkben többnyire nem számít már,

de e kilincs kétfelől nyitható.

Utat végleg zárni kevés a kilincs,

oda kulcs kell és zár – s az ember szelektál –,

tudatunk melyen kulccsal nem zárunk,

s az emlékek jó része néha visszajár.

Amíg csak kilincs van, esély is van,

hogy út lehessen – ha nagyon kell – a múltból,

oldás, keres, magyarázat, áldás,

kiáltás serkenjen feneketlen kútból.

De ha lakat zár – meddő kopogtatás,

az ember hallhatja, ám könyörtelen,

nem hagyja feloldani a homályt, a múltat,

s minden kegyelem esélytelen.

Jószay Magdolna

 


Ha tehetném, minden régi sebed begyógyítanám. Lecsókolnám ajkadról a félelmet és remegést. De helyette csak csendben remélem, hogy ez a fél szív itt bennem kiegészít benned valamit.

Albert Tímea