Ölemben

Ne siess!

Várj, van még egy percünk

Egy pillanatra tedd ölembe fejed

Csoda kincseket keressünk

Nézd a molnárkát

a tó tükrén siklik tova

bámuldozik fák zöldjében

vagy talán párját kutatja?

Figyeld a sólymot

amott lebeg, kering lombok felett

az égbolton kecsesen feszít

simítja szárnyával a felleget

Csodáld a fűszálat

túracipőt húzott egy kisbogár

mászik, kaptat fel-fel a csúcsra

majd lustán felröppen, továbbáll

Hallgass a csöndbe

vonóját rezgeti a tücsök

rázendít a muzsikus béka

méhecske dúdolva felzümmög

Látod a pillangót?

násztáncot jár a csintalan

karomon pihegve megpihen

lebben virágra súlytalan

E szentélybe bújjunk, rejtőzzünk

Egy pillanatra tedd ölembe fejed

Csak miénk béke-sziget percünk

Ne siess! Itt vagyok veled

Bíbor Kata

Beszélő boldogság

Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek. 

Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek. 

S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl, 

most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.

Kosztolányi Dezső

Mindig van a világon egy ember, aki a párjára vár, akár a sivatag, akár egy nagyváros közepén. Amikor pedig ezek az emberek találkoznak, és tekintetük egymásra talál, minden múlt és jövő teljesen elveszíti a jelentőségét, s csak az a pillanat és a hihetetlen bizonyosság létezik, hogy ugyanaz a Kéz írt meg mindent a nap alatt. A Kéz, amely fölébreszti a Szerelmet, s amely mindenki számára, aki ebben a világban dolgozik, pihen és kincsét keresi, alkotott egy vele rokon lelket is.

Paulo Coelho

Akkor

Van perc, amiért mindent odaadnál.

Elfészkeltem a fejem a nyakadnál.
Hogy dobogott! Felettünk csukott szemmel,
égre tárt csőrrel zengett a rigó.

Az első csók. Két forró tenyered.
Ahogy belülről megismertelek.
Akkor tanultam meg, hogy mégis, mégis:

szeretni jó.

Szabó T. Anna