Rosita Kalina: Lélegzetek (II.)

Szeretem unalmas délutánokon nézni, hogy esik; hallgatni
a levegő hangjait a vízi szegfűk fölött. Ha csenget, vagy nem,
a telefon, szól, vagy nem, a televízió, ha szól a csengő,
nincs senki. Tetszik nekem e finom eső nyugalma, amint a
fülemre szemerkél, az egyetlen dallam, mi begyűjti jelenleg a
békét, amit mindenki számára kívánok.

Rosita Kalina

Dabi István fordítása

Rosita Kalina: Lélegzetek (IV.)

A boldogság abban áll, hogy fogadjuk el saját korlátjainkat
és másokét. Nem palackokban jön: a levegőben lappang, ha
a megfelelő lélegzetet tudod venni. Kerüld a mérgezett levegőt,
ha boldog kívánsz lenni.

Rosita Kalina

Dabi István fordítása

Rosita Kalina: Lélegzetek (X.)

Többször figyelem a pókokat, amint egyre szövik
azt a kecses és pihekönnyű hálót, családi tűzhelyet és
biztonságot. Csodálatosnak, hogy ne mondjam, szokatlannak
tűnik, hogy ők tanítják nekem a törekvés, a munka
értékét, annak ellenére, hogy igyekszem széttépni azokat.

Rosita Kalina

Dabi István fordítása

Rosita Kalina: Lélegzetek (XVIII.)

Az aggódás kifinomít olyasmiket, mint a félelmek,
szorongások, a szavak, amik lényegében semmit sem
jelentenek. De érzékeltetik, hogy mindezt átéljük.
Képzelt páncélom nem véd meg a fájdalomtól,
bátorságot sem ad, hogy kikerüljem. Valami nagyon
is intim dolog háborog belül, mint egy kitörni készülő
kis állat a fogaival marcangolja a lelkem. Bágyadtan
sóhajtok, vágyva, hogy ne legyek, ne érezzek, mert
manapság kimondani azt, amit érzünk, az éretlenség,
hogy ne mondjuk, a gyávaság jele. Megbízhatóbb a páncél.

Rosita Kalina

Dabi István fordítása