Őri István: A Tündérkert virágai – Amiről a Csend-sarok mesél

A Tündérkert ereje szárnyakat ad, hogy szállni tudjanak, könnyedén, gyorsan, észrevétlenül, legyőzve minden akadályt, amit a világ állít eléjük a visszaútjukon. Átrepülve a legmagasabb hegyeken, a legzordabb vidékeken, nem törődve az utánuk kapó vad karmokkal, az ocsmány üvöltésekkel, az igazságokkal, a hazugságokkal, a vádakkal, az ítéletekkel. Nem törődve senkivel és semmivel, csak egymással. Mert most már csak ez számít, hiszen ez az Élet, ez a teljesség, ez a gyógyulás, mert a kettőből újra létrejött az Egy. Ami valaha szétszakadt, most összeforrt, a végtelen seb eltűnt a test hibátlan puha bársony, a lélek ujjongó fény, mert a kettőből Egy lett.

S amikor visszaérkeznek - most már Egyként - a Csend-sarokba, leülnek a padra és nézik az örök élet vizét csipegető Tündér-madarakat.

Amikor felébred álmából, akit kísértek, valakinek a kezét érzi a kezében. Ismerős, meleg kezet, amely eddig csak az emlékeiben és vágyaiban létezett. A kéz gyengéden megszorítja az övét, s ő ránéz arra, akit álmában megtalált és ide hozott.

Őri István

Őri István: Álomtakaró

 

Álmaidból szőjj puha takarót,

s terítsd magadra,

mert kint hideg van.

Sződd nagyra,

hogy nekem is jusson belőle,

mert én is fázom.

Sződd még nagyobbra,

hogy mindenkit betakarhass vele,

mert hideg a világ és idegen.

Énekeld el az álmaidat,

és táncolj hozzá.

Dalod legyen melegem, táncod erőm.

Serény kezekkel öltsd a szálakat

készítsd el hamar, mert fázom

siess, hogy minden a helyére kerüljön,

mielőtt lemegy a fény.

Énekelj nekem,

suttogva, tündér-éneket

hogy gyönyörű álmunk legyen,

míg csendben alszunk,

s feledjük a fagy-sötét éveket.

Őri István

Őri István: Néha túl sok az élet (részlet)

…

Néha szeretnék
melletted lenni
nem lángolni, nem égni
nem szeretni
nem térdelni előtted
és vallomást tenni
csak nézni szép szemed
érezni illatod
s hallani lélegzeted
midőn a láthatatlan lég
benned életet teremt
csak nézni...

s akkor
könnyebb lenne az élet
akkor kicsit érezném
hogy élek.

…

Őri István

Őri István: Hangtalan szavak

 

Csitt!
Ne szólj, kedvesem!
ujjam ajkadra teszem,
hogy ne mondj
semmit sem,
mert elég a fény,
s a szemünk,
mi látni enged téged,
és a mozdulat,
mellyel hozzád lépek,
s amikor elérlek,
ajkad lezárom...

Csitt, kedvesem!
ajkam ajkadra teszem,
hogy a hang
ne sodorjon el
tőlem - tőled.
hogy a szó
ne takarjon el
előlem - előled
most a csend beszél
nekem - neked
most valami kezdődik
életem - életed...

Csitt, kedvesem!
csak még egy kicsit.
s amikor ajkunk
már elmondott mindent.
feloldom a zárat.
s feloldod te is.
mert eljött az ideje
a boldog kacagásnak.
a könnyeknek.
a nyárnak...

de addig:
Csitt, kedvesem!
beszélgessünk
szavak nélkül.
szerelmesen.

Őri István