...de amikor itt vagy

Nélküled a végzet könnyedén kidönt,

mint kegyetlen vihar a védtelen tölgyet,

kárörvendőn tombol jelenem fölött,

eggyé válva járjuk hegyet és völgyet.

Nélküled bolyongok árván, téveteg,

mint ütközetekben a megfáradt hadak,

s a világ fájdalma bennem szédeleg,

mert hiányod hege mindig fölszakad.

Nélküled a világ meddő és komor

gyakran leteper az érdes, durva földre

s ha magához ölel a kegyetlen nyomor,

akárcsak árnyékom, üldöz örökre.

De amikor itt vagy, s kezed melegét

mélázva, lágyan magamhoz vonom

szétoszlik a búskomor eszme-kép

s varázs-ütésre megszeretem sorsom.

Kovács Daniela