Ha elmondhatnám

Ha elmondhatnám, ami fáj,

s ami méreggel hat át,

talán a rég lappangó láz,

veszítene pírjából,

és feltűnőbbé válna

a halálsápadtság.

Ha lemoshatnám magamról

a rám tapadt szennyet,

mely a lárvaévek alatt

torzult bábbá vedlett,

nem fojtaná torkom

vért hörgő tudat,

melynek szétfoszló lebenye

szálaira hasadt.

Ha más irányba fordulna

életfelfogásom,

és száraz medret lelne,

ingoványos álmom,

meglelném önmagam

egy tenyérnyi fohászon,

és újra régi volna

élni akarásom.

Kun Magdolna