Télből ébredő különös érzés
borzongat meg így tavasz hajnalán,
kandallómban újra, talán a láng
éledni kezd, s egy csillag felém néz.
Halvány fényében arcom fürdetem,
magamhoz ölelném, - s édes varázst
csókol lelkemre, lobban a parázs,
hiszem, gyönyörű álmot küld nekem.
Bebújok az éjszaka csöndjébe,
magamra zárom testtelen valód,
s már nem vágyom a reggel jöttére.
Átérzem lassan szíved melegét,
szoríts magadhoz, legyél altatóm,
ringass el, hisz nincs más csak Te meg én.
borzongat meg így tavasz hajnalán,
kandallómban újra, talán a láng
éledni kezd, s egy csillag felém néz.
Halvány fényében arcom fürdetem,
magamhoz ölelném, - s édes varázst
csókol lelkemre, lobban a parázs,
hiszem, gyönyörű álmot küld nekem.
Bebújok az éjszaka csöndjébe,
magamra zárom testtelen valód,
s már nem vágyom a reggel jöttére.
Átérzem lassan szíved melegét,
szoríts magadhoz, legyél altatóm,
ringass el, hisz nincs más csak Te meg én.
Németh Norbert

Drága Moha!
VálaszTörlésOlyan édes álomba ringató Lélektakaród, mindjárt el is ringatom magam benne.
Várom minden éjjel azt a csillagfény-csodát, mely lelkemen áthatol, Ki örökre átkarol!
Végtelen baráti szeretettel:
Miki