Kállai Emőd: Hirtelen...

körültáncol, megölel a csend,
s bőröm pórusain át
valamit szívembe súg;
csak fülnek néma ő,
ahogy szent szaunagőz,
ha hallgatni volna még
egy templomnyi tiszta zug! 

Mint akit nagyon szeretnek, 
és mint aki nagyon szeret;
testem, lelkem átpirul.  
Ki vagy te, Csend? 
Ha szólsz, vérig belémkotorsz!,  
s magamtól megérkezem
magamhoz, hívatlanul.

Kállai Emőd