A csönd sokféle:
van harcra váró,
járomba görnyedt,
van sírba porladt.
Egyikre vágyom,
másiktól félek...
Nagy égi csend száll
felém a lélek
forrásvizéből:
szomjazva várom,
hogy testet öltsön
az ősi álom:
a béke égi csendje.
van harcra váró,
járomba görnyedt,
van sírba porladt.
Egyikre vágyom,
másiktól félek...
Nagy égi csend száll
felém a lélek
forrásvizéből:
szomjazva várom,
hogy testet öltsön
az ősi álom:
a béke égi csendje.
Varga Ottó
Gyönyörű gondolatot alkottál a csendről, kedves Mira, szentségtörésnek tűnik megszólalni utána. Teljesen megértelek, a csend az valami, amivel többé válunk, nem elvesz minket a világtól, hanem pont hozzáad minket, a csendben oly gondolatok születnek, amelyek sosem fogantak volna meg másként, a csend bújtat, ha menekülünk, oltalmaz. A csend békés és örökkön hű társ önmagunkban és akkor látogat el hozzánk, amikor szükségünk van rá, nem érkezik soha rosszkor, pont időben.
VálaszTörlésSzép estét kívánok!