A legjobb Veled-felelet

Veled
amikor kérés nélkül ébred a reggel
amikor hajnali forrósággal
kéretlenül hozzád simul a testem
és helyére kerül minden dombom
tested egy ívében

Veled
amikor a tálcához csörren a csésze
és a hang megáll majd beszáll
lassan a párnámra
és a fülem kürtjébe
zenéje lesz felészlelésemnek

Veled
amikor együtt hegyre szállunk
még feljebb a kékkupolás mennybe
és torkodon átcsordul egy oroszlán bőgése
és ölelhető minden érinthetetlen részed
mikor a lényünket mágneses vihar szippantja be

Veled
amikor ebédet harangoz a tányér
és indulsz a terítékhez szalvétáért
orvul átölelsz mögém-jártadban
kis libabőr-fűszerért
majd evés közben átnyúlsz egy csóknyi időre a kezemért

Veled
egy kádnyi vízben-habban elmerülve
és várom a tárt ajtón benézel-e
hogy nyújthassam a testem a fürdetéshez
láthassam szemedben a sötétülő selymet
amint követi a bőrömön lefutó permetet

Veled
amikor várom hogy beteljen az este
és hívsz hogy hamarosan érkezel
izgatottan a tükröm kérdezem
hogy örülj
ha a karomban a nap után megpihensz

veled
amikor bömböl a hódító Duna
és a szárazföldnek benyújtja a számlát
mikor a dombon lessük
az udvarló madarak szálltát
az aszálytól éretlenül hulló gesztenyék koravén sorsát

Veled
amikor a torkunkban megszorul a Zene
és a ritmus felfut a táncoló véremmel
és a szótlan sejtek naperőművekké lesznek
mint a szivárvány
ha a hegyről az erkélyünkre lépett

Veled
amikor este az elalvásom sóhaját kilesve
szólítasz még egyszer
hogy a hangom már tényleg estés-e
mikor a gerincemen tenyereddel
szemhéjam mögött már az álmom filmjét nézem

Veled
ma este és holnap reggel
mikor felkelek
és tudom hogy az éjjel a holnapunkat hozza el
és leszünk majd a másiknak akkor is mint a hegyek
minden holnap este és minden holnapután reggel

Benke Rita

...és én is átölelhetnélek, véget érne a végtelen várakozás, beteljesedve kialudna az örök vágy. Testem a tested lenne, tested a testem lenne, egymásba feloldódva, egymásba elmerülve - megszűnne a külön, és nem lenne más csak az EGY. Ha ölelés után elengednél és elmennél, - és én is elengednélek, - benned gyúlna fel a vágyam. S én csak maradnék, kifosztva és betelve, várva egy újabb találkozásra. Ha hosszú-hosszú útra mennél, vinnéd vágyam' és az álmom', - mit neked szánva a szívedbe zártam. S hogy nekem mi maradna? Te! Te! Te! Igen Te mindig megmaradsz nekem. Még ha nem tudja senki sem. Még ha nem tudja senki sem, vagy ha mindenki tudni véli, én lelkem mélyébe zárom közös perceinket és mélységük titkait. 

Vékony Andor

Ha majd átölelsz

Ha majd átölelsz
És én átölellek...
Akkor,
A világtól
Nagyon távol
Egy ölelésnyi térben
Szememmel szemednek
Kezemmel kezednek
Hadd mondjam
Először én...
Mert ezért születtem
Tanultam beszélni
Csak ezért tudtam
Remélni.
Kérlek, engedd meg
Először hadd mondjam én...
Szeretlek.

Balázs László

Tudtam, hogy jössz,

pedig ajtóm nem nyílt,

de szívem földig hajolt előtted,

és éreztem, ahogy itt fekszel,

rád-gondoló álomképeimre vetülve…

Moha