- Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.

A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:

- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az... hogy mondjam neked? A szív ügye.

- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!

- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)

- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.

- Szeretlek! Nagyon!

- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Alkyoni Papadaki

Zelk Zoltán: Nem emlékszem

Mit is akartam mondani?

Soha még olyan fontosat,

olyant, amitől az utak, 

az utcák meg a téli kertek,

a kertek meg a madarak

olyant, amitől...

Nem emlékszem, 

csak arra, hogy a hóesésben

az utak, kertek, madarak...

Pedig soha még oly szépet.

soha még oly fontosat...

Kerestelek lélekszobáimban évhosszú időkön át, felsejlő hangod mindenkor más irányból szólt hozzám, és amikor úgy hittem rád találtam, zárt ajtód előtt belegömbölyödtem az ottléted nyugalmába...mára a résnyire nyíló ajtó reménysége (is) lettél.

Moha