Margaret Island - Bolyongó

Lábaim közt korong rohan, szaladó élet-agyagban rovásokkal jelezlek. Táncolsz a megjelenő anyagon, hol szürkével, hogy barna fényben. Ujjaim hegyén elevened éled, féltett érintéseid lenyomatát átadom a készülő cserépnek...kemence nyílik, vöröslőn serceg kerámiaszívem. Belém égtél.

Moha

Minden emberben ezernyi másik ember van eltemetve (...) Tízezernyi. Azok, akikké válhatott volna. Mindannyiunkban ott rejlik a költő is és a tolvaj is, a haramia is és a szent is, a tengerész is (...) Nem adatott meg, hogy ezernyi életet éljünk, kiválasztunk ezek közül egyetlenegyet, gyakran hibázva is közben. De ha egyszer meghoztunk egy döntést...emlékeznünk kell arra is, kivé válhattunk volna. Magunkba kell olvasztanunk minden meg nem élt életünket.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko

 

Hasztalan dolog rimánkodni a napfénynek, hogy kukkantson be a sötét szobába. Egyszerűbb ablakot nyitni. Vagy villanyt gyújtani.

Szergej Vasziljevics Lukjanyenko