Margaret Island - Ringató

 

Rojtszélű takaróját magamra rántom a létnek, elbújok minden elől, ami szem elé kerülhet (hogy maradhasson bennem egy cseppnyi igaz jóság), és élek azok mélységében, akik élet-macskaköveimen még kopogva járnak-kélnek... 


Moha

 
Ha vársz engem, zárd be ajtód s ablakod, ne engedd be az éjjel búcsúzó fényeit. Ha engem vársz, vesd le gondolataid, és élted első percének ártatlanságával bízd magad reám. S ha megérkezem, nesztelenül kúszom fel álmaid vetett vánkosán, suttogón mozdítom ajkaim a szavak vonalára, és rebbenő szemhéjadként nyitok szemet egy érkező holnap kelő sugarára.

Moha

Cecilia Ahern: Talált tárgyak országa (részlet)

Van, hogy a szemünk láttára tűnik el valaki. Van, hogy az embert megtalálja egy olyan valaki, aki már jó ideje nézi. Van, hogy elveszítjük magunkat, ha nem figyelünk eléggé oda(…)Mindenki eltűnik néha. Van, aki saját akaratából, mások náluk nagyobb erők hatására. De ha megértjük, mire szomjazik a lelkünk, világossá válik, melyik utat válasszuk. Van, hogy látjuk a kiutat, mégis szembemegyünk az ösztöneinkkel, egyre mélyebben be a sötétbe, mert a félelem, a harag és a szomorúság nem hagyja, hogy visszatérjünk. Van, hogy inkább az eltűnést választjuk, és csak keresgélünk, mert ez az egyszerűbb. Van, hogy magunk találjuk meg a kiutat. De valaki mindig, mindig ránk talál.