Ljubomir Levcsev: (Megálltunk...)

Megálltunk

pontosan
a „Megállni tilos”
tábla alatt.

És akkor ezt mondta
Ez a kedvenc helyem...:

Egy híd.
Sínekből és deszkákból.
Ó, rozsdás ív!
És a tábla:
„Megállni tilos!”

A híd alatt pedig nem folyó folyik.
Sínek áradata látható.
És szemaforok
integetnek szárnyaikkal.
S éjfélkor hangosan tolatnak a vonatok.

Amikor
a lábunk alatt
elhaladtak a mozdonyok
gőzfelhők öleltek át.

És teljesen láthatatlanul
és teljes magányban
csókolóztunk.

Biztosan vagonok milliói
teltek meg a csókjainkkal
és indultak mind a négy
égtáj felé.
Mi akkor indultunk,
amikor én mondtam neked:
- Ez a kedvenc helyem...

Egy híd.
Elvarázsolt.
És feledhetetlen.
A gyermekkor és a felnőttkor között.
És ott a tábla:

„Megállni tilos!”

Ljubomir Levcsev

                                                                                                                      Dabi István fordítása