Különös rabszolgái vagyunk lelkünknek, egyedül gondolataink fésűfogai képesek elsimítani, vagy még több csomót ejteni szálai mentén...bennünk.

Ha eszembe jutsz, vörösebben dobban a szívem, összeforrnak a mindennapi szakadások idebent. Pallót terítesz elém, ha szakadék felett lépdelek, és mikor magamhoz ölelve kapaszkodok át a másik oldalra, sosem eresztesz szálkát felszínembe. Kerestelek. Örök álmodozóként elhittem, hogy egyszer rád találhatok, de mindig tudtam, a végső leheletemkor sem lellek meg...tévedtem. 

Istent dicsőítő tévedés, Sorsajándék...

Moha