oly sokszor csendesült le minden,

olyannyi arccal nevetett

a némaság rám,

hogy már fülsüketítő

a hangom odabent

de ameddig őrjöng

mélyemben

egyetlen gondolat is,

magamra öltöm

szótlan lépteimet...

és pár lopott

sóhajjal

magamra csapom

benső termeimet...

Moha