Gyermekként hisszük, hogy egyformák vagyunk. Egyetlen lelket kaptunk, és belőle minden embernek jutott egy ugyanolyan darab, és mikor találkozunk páran, összeillesztődnek az apró részek, és ha nem is teljes, de egy nagyobb egész válik belőle. De van, kiben oly durván lepattogtak a lélekszélek, hogy már nem illenek össze a mások által vigyázott részekkel. Ezen emberi találkozásokból csupán sebhelyek születnek.
Mára megtanultam, legtöbben nem vagyunk egyformák, mi emberek.
Moha
"A változatosság gyönyörködtet"
VálaszTörlésDe igazi csoda, ha ebben a kavalkádban olyanra lelünk, aki a mi részünkké tud válni. Hiszen erről szól a szerelem. Erről az együvé tartozásról. Erről a közös küzdelemről.
Valamint arról a csodáról, aki TE vagy, aki gondolatokká formálod a bennünk lévő érzéseket, aki megmutatja milyenek vagyunk, megmutatod mivé válunk, mi lehet belőlünk, ha tiszta szívből szeretünk, hogyan tesz igaz emberré az a költészet, ami Benned szunnyad, s előtör rejtett zugaiból. ha érzed, hogy ki kell mondanod: Íme az ember!
Drága Moha köszönöm csodálatos gondolataid füzérét, lelked minden rezdülését, hogy jobbá, igazabbá legyünk ezen a földön!
Végtelen baráti szeretettel ölellek!
Igazán szép...:):) Tamás
VálaszTörlésDrága Miki!
VálaszTörlésez nem kimondottan a szerelemről és párkapcsolatról szólt, mind inkább az emberközi kapcsolatokról, arról, hogy a nagy egész emberből és lélekből, mennyiféle darab hullt szét az egész világot betöltve...egy és mégis oly különböző tud lenni...és olyan békét hozó tud lenni, ha akármilyen emberközi kapcsolat révén megtalálunk egy hozzánk hasonló párt, barátot...
Köszönöm a kedves szavaidat, igazán kedves vagy mindig!
Baráti szeretettel
Kedves Tamás, ez tőled igazán megtisztelő...:)
VálaszTörlés