2011. augusztus 18., csütörtök

Mama...névnapodra...

 
szólni kellene
most valami nagyon szépet,
ez a nap mindig rólad szólt
és miattad gyűltek össze
körötted a lelkek
de
mára felhők mögé bújva
csak szótlan figyelsz rám
és mosolyba zárod,
hogy
gondolok Reád

és hazudhatnám,
hogy az elfolyó
könnyek, mély
barázdába vésnek
arcom pírján,
de
mindig megsimít
a hozzád küldött gondolat
és egész életed munkája:
hogy bennem
hagyd
el nem múló nyomodat...

Moha

6 megjegyzés:

  1. Szinte irigylésre méltó, milyen örömmel tudsz gondolni rá. Bizonyára nagy büszkeség tölti a szívét, amikor lelked énekét hallgatja! Optimizmusod csodálnivaló és példaértékű!

    VálaszTörlés
  2. Hiszem, hogy a földi szeretet
    égi formában sem változik.
    Ugyanolyan erős kötelék marad itt és odaát is.


    Drága Moha!
    Sugárzó szavaid és a bennük lévő szeretetérzés könnyekig meghatott.
    Szeretettel ölellek. Magdi

    VálaszTörlés
  3. Minden lélek másként "védekezik" a veszteség ellen, van amelyik folyvást felszakadó sebből cseppenti el saját vörösét, és van, amikor a lélek a jóra gondolva próbálja megnyugtatni önmagát és Őt, hogy van olyan szeretet, ami oldhatatlan...és holnap ismét felkel a nap, új tennivalók akadnak, az Élet nem pihen meg, folyvást körtáncoltat bennünket egy folyton változó dalra, így segítve minket a továbblépésben...mert mindig van tovább, csak meg kell várni a pillanatot, mikor a szív és lélek megérik rá...

    Köszönöm ittléted, Liliom, mindig megtisztelő a figyelmed, és a szavaid...

    VálaszTörlés
  4. Drága Magdi!
    Pont Te írod nekem mindezt, akiben a szeretet annyi formája megfogalmazódott már és versbe rendeződött lelkének megannyi szeretetrezdülése?...igazán megtisztelsz vele, ha úgy látod érdemes egy csodálatos ember emlékére...

    Szeretettel gondolok Rád mindig!

    VálaszTörlés
  5. Kedves Moha, szívet melengetően emlékezel meg a nagymamádról....ez a vers legalább annyira szép, amilyen szeretettel szoktál róla beszélni, ahogyan a szívedben őrzöd az emlékét...büszke lenne Rád, mindig is az volt!

    ölellek!

    VálaszTörlés
  6. Kedves Arozika, mindig olyan mélyen belelátsz a sorok közti szünetekbe is...valóban csodálatos ember volt, tudom, elfogultnak tűnök, de ez nem az, a régi jók közül való volt, ezért is volt rá szükség ott fent, mert a legszebb lelkek oltalomban élnek ott...
    KÖSZÖNÖM, hogy itthagytad emlékénél nyomaidat, igazán KÖSZÖNÖM!

    Békés, lélekpihentető éjszakát, és oltalmazó holnapot kívánok!
    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés