Meztelen lábamat ölelték a mámoros fűszálak, ujjaim között csókot váltottak a hangyák, markomból peregtek a percszemek, mikor a folyó partjára érkeztem.Körbevesz a dalol madársereg, zsong belém az erdő, lassan mossa szét az idő az égre dobált, haragos fellegeket.
Hátamhoz simítottam a rét színes virágait, kinyújtott karommal kereslek, kavicsba markolok, sima, formátlan, apró tények, melyek formálnak a folyóparton, réten, földön és égen.
Felettem elrepül sorsom, testemre feszülnek a kiszabadult gondolatok és a csend nélküli csendben hallgatom képzeld szívdobbanásod.
Asztalos-Varga Csilla (Zohar)
Ez annyira szép!
VálaszTörlésMinden gondolatáról csurran a lélek...szavakkal varázsol érzéseket végtelen természetességgel...
VálaszTörlésKöszönöm, hogy itt voltál, és örülök, hogy Te is észrevetted a szépségét, Arozika!
Szép álmokat, lélekbékés hétvégét!