2011. május 24., kedd


Nincs az életnek még egy olyan bizonyosságérzete, mint mikor úgy érzed hazataláltál valakiben. Nincsenek szabályok, normák és agyongondolt felvetések, csak az a pillanat, amikor ellépünk a párkány vékony biztonságától és sértetlenül megérkezünk hozzá.
Mindenki kitaposott ösvényeket keres, hogy boldog legyen, megszokott utakon jár körbe-körbe, átmeneti érzelmekkel melengeti önmagát és közben minden elvárást teljesít.
Én léptem...Feléd...és nem sérültem. Én csak megélem a pillanatokat Veled, és felfűzöm őket magunknak, akár egy láncot, hogy örök körbe érkezve felszabadulhasson belőled minden félelmed. Én szeretem ezt az életet...ha benne(m) vagy...

Moha

4 megjegyzés:

  1. Megtaláltam Benned
    mit hittem és vártam
    Otthonra leltem szívedben
    szemed sugarában
    Biztató mosolyod
    lelked hívó szava
    csak rám várt...

    Drága Moha!
    Szavaid füzére, prózád költőisége megihletett!
    Köszönöm Neked!

    Végtelen baráti szeretettel
    Miki

    VálaszTörlés
  2. Kedves Miki!
    Köszönöm látogatásodat és szavaidat!
    Baráti szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés
  3. Szívre ráhajolva hallgatni a csendet, mindennél beszédesebb vallomás.
    Csodálatos gondolatok.
    Szeretettel.Magdi

    VálaszTörlés
  4. A csend olykor üvölteni képes a gondolatok és érzelmek szavát...nem a fül hallja meg.
    Köszönöm ittléted és figyelmedet gondolataim iránt, Drága Magdi!
    Ölellek szeretettel

    VálaszTörlés