Én már megéltem a léted nélküli „életet”. Ez valami olyasmi lehet, ahogyan a fogságban született vadak mélyében felnő a vágyódás ösztöneik mentén, túl a rácson, túl a létidegenen át, vissza...én visszataláltam oda, ahol azelőtt sosem voltam, ami a maga korlátozottságában is teljesebb, mint amit eddig átéltem és átélhetnék valaha.
Én kimerészkedtem hozzád a szabadba, és megtenném még számtalanszor újra és újra, ha ismét ott lennék, a legelején...
Én kimerészkedtem hozzád a szabadba, és megtenném még számtalanszor újra és újra, ha ismét ott lennék, a legelején...
Moha
Kevés ember van ilyen,mint te, ki lelkével lelket óv és gondolataival megtanítja az embert embernek maradni.
VálaszTörlésSzeretettel ölellek
Kedves Magdi!
VálaszTörlésZavarba hozol, én csupán egy lélekember vagyok, mint annyian mások, én csupán érzek és gondolok dolgokat, amik olykor kifejezhetőek, néha csak botladozók, de ezt ki tudom, fejezni: köszönöm a kedvességed hozzám.
Ölellek szeretettel