2015. március 28., szombat
Bizonyos
dolgokhoz nincs már türelmem. Nem azért, mert arrogáns vagyok, hanem egyszerűen
azért, mert az életem elért egy pontra, ahol már nem akarom az időmet olyan
dolgokra pazarolni, amelyek elszomorítanak, vagy fájdalmat okoznak. Nincs
türelmem a cinizmushoz, a szélsőséges kritikákhoz és bármiféle elváráshoz. Már
nem akarok olyanoknak megfelelni, akik nem kedvelnek engem, olyanokat szeretni,
akik nem szeretnek viszont, olyanokra mosolyogni, akik nem mosolyognak vissza
rám. Többé egyetlen percet sem pocsékolok azokra, akik hazudnak vagy
manipulálnak. Úgy döntöttem, nem tűröm meg a tettetést, a képmutatást, az
őszintétlenséget és az üres gazsulálást. Nem érdekelnek a pletykák. Gyűlölöm a
konfliktust és a hasonlítgatást. Egy olyan világban hiszek, ahol az ellentétek
megférnek egymás mellett, azért elkerülöm a konok és rugalmatlan embereket. A
barátságban nem állhatom a lojalitás hiányát és az árulást. Nem jövök ki
azokkal, akik képtelenek bátorítani és dicsérni. Untatnak a túlzások és nehezen
viselem azokat, akik nem szeretik az állatokat. És mindezek felett, nincs többé
türelmem azokhoz, akik nem érdemlik meg a türelmemet.
Meryl Streep
Meryl Streep
Mindig
annyi szeretetet kapsz, amennyire szükséged van, amennyit be tudsz fogadni,
amennyire épp nyitva vagy. Szükséged lenne rá, akarnád, nem látod, közben meg
ott van körülötted, ott vannak ők, csak nem hagyod, hogy szeressenek, hogy
megöleljenek, helyette elüldözöl mindenkit magad körül. Észrevenni azt, hogy
mennyire bezárkóztál, nem könnyű…Elfogadni, hogy másra van szükséged, mint amit
megengedsz magadnak, sokkoló. (…) Hagynod kell, hogy megkaphasd. Ugyanis minden
pillanatban ott van az, amire szükséged van, egyetlen szó, a mosoly, az ölelés,
bármi, a te dolgod csak annyi, hogy észrevedd, és elfogadd.
Oravecz Nóra
Megtanultam
megelégedni azzal, amit a sors számomra juttatott: az egészséget, a családomat
és az Úristennek azt a sok-sok szépségét, amit az emberek nem tudnak elrontani
és megcsúfolni, s ami ingyen ajándékként jut minden embernek, csak a szemét
kell kinyitnia a látásra, fülét a hallásra és lelkét a befogadásra.
Kós Károly

Petrás Mária
2015. március 21., szombat
Tetten
értelek, ahogy átosontál nyitott ajtóimon, benyitottál a rejtett szobák
hitehagyott magányába...láttam szemedben az ellobbanó idők visszaemlékezését,
majd elrohanó árnyadtól elaludtak termem lélekgyertyái...a nap első sugarai
megkövesítették bennem éjjeli látogatásod izzó nyomait. Csak így lehettél
mindörökké enyém.
Moha
Megelevenedtél,
hogy ne csupán ákombákom rajz legyél, amit gondolatgyerekeim készítettek rólad...minden
porcikádat más színre festették, alakod napról napra váltakozónak látszik.
Körülszaladoznak és neveddel bukfenceznek át hónapokat...mostanra kiradírozott
körvonalad mentén valósággá rajzollak.
Moha

Moha
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)