Felismerni és megszeretni a másikat, aki egyszerre ugyanolyan, mint mi, mégis annyira más; levetkőzni félelmeinket; tapogatózva utat találni egymáshoz - mind-mind ismerős fokozatai egy kapcsolat kialakulásának.

Boldizsár Ildikó

Nemcsak azok az utak léteznek, amelyeket megszokásból választunk. (...) A világnak (és így saját magunknak is) még számos, számunkra eddig ismeretlen aspektusa van, amelyek bármikor megmutatkozhatnak előttünk, ha kíváncsiak vagyunk rájuk, és fürkésszük titkaikat. 

Boldizsár Ildikó

A meseterápiában nem a mese gyógyít. Még egyetlen mese sem gyógyított meg senkit. Abban a változási, fejlődési folyamatban, valamint létezési és gondolkodási módban van a gyógyító erő, amit a mese elindít. A cselekvésre való hajlandóságban és képességben, amit a mese pusztán aktivizál. A rejtett lehetőségek meglátásában. Abba  a világképben, amelynek alapja a gondolat, a szó és tett egysége: azt mondjuk, amit gondolunk, és azt tesszük, amit mondunk.

Boldizsár Ildikó

Vajon tudunk-e teremteni olyan tulipáncsokrot, amely sosem volt még? Mondjuk, egy olyat, amelyben, egyetlen szárról tizenhét különböző tulipán nyílik, és mindegyik tulipán kelyhében egy gyűszűnyi aranymadár énekel? A fantázia segítségével széttörhetők a tapasztalás és a gondolkodás sémái, megláthatók, megteremthetők és megtapasztalhatók olyan világok, amelyek mindennapi körülmények között nem érzékelhetők. 

Boldizsár Ildikó

Nem az a hős, aki sárkányokat öl meg, hanem az, aki egyensúlyban van. Aki kidekázza, hogy kívül-belül mindenből pont annyi legyen benne, amennyi a harmonikus létezéshez szükséges. Ez tényleg heroikus feladat. Viszont ebben az értelemben mindannyiunk előtt nyitva áll a hőssé válás nagyszerű lehetősége. Még a legnehezebb életválságokban is.

Boldizsár Ildikó

Mióta világ a világ, az ember újra meg újra bajba kerül: hol önmagában, hol pedig azon kívül. Az emberiség története, válságok története, alig van olyan korszak, amely ezek nélkül zajlott volna. Életünket, sorsunkat döntően befolyásolja, hogy mit kezdünk a bajokkal, legyenek azok bárhol is. Kimászunk belőlük, vagy elmerülünk bennük? Megoldjuk őket, vagy vergődünk? Egyszerűen szólva: képesek vagyunk-e a fejlődésre, vagy megrekedünk? 

Boldizsár Ildikó

Mindig újabb és újabb próbák elé kerülünk. Megingathatatlanul és szilárdan kell hinnünk, hogy nem kényszerből születünk erre a világra, hanem tudjuk, "mi járatban vagyunk".

Boldizsár Ildikó

A mesék soha nem az élet általános értelmének titkait fürkészik, hanem mindig az egyén életének tükrében teszik fel az ezzel kapcsolatos, nagyon is egyszerű kérdéseket. 

Boldizsár Ildikó

A történetek mindig az érzelmeket célozzák meg, mégpedig olyan erővel, hogy egy-egy mese hatása alól nehéz kivonódni.

Boldizsár Ildikó

A mese olyan "helyszínre" viszi el az embert, ahol ritkán jár: a tudattalanba, az ősképek birodalmába, ezért már maga a megmerítkezés is felszabadító erővel hat.

Boldizsár Ildikó

Nemes Nagy Ágnes: Lámpa

Lámpa van a szíved közepén,

Attól fénylik minden porcikád.

Lámpafényed bársonyosan szűröd,

Mégis, ahol vékonyabb a bőröd,

Rózsaszínben földereng a szád.

Hajad, az a fecske-fekete,

Lila szikrát pattogtat az éjben,

Köztük arcod csillog, mint a köd,

Augusztusi csillagok között - 

Lámpa van a szíved közepén.

- Tényleg olyan ritkák a boldog pillanatok? - kérdezte aznap este a csillag.

A fa épp leeresztette szempilláit, hogy kipihenje magát. Megmozzantotta ágait, és álmosan felelte:

- Nem... nem. Nem annyira ritkák. Csak hát... az emberek az eszükkel hajszolják azokat a pillanatokat. Pedig az... hogy mondjam neked? A szív ügye.

- Mesélj nekem a boldog pillanatokról!

- Hagyjál most, álmos vagyok. (...)

- Adj nekem egy boldog pillanatot. Aztán hagylak aludni.

- Szeretlek! Nagyon!

- Jó éjszakát! - mondta a csillag leírhatatlanul boldogan.

Alkyoni Papadaki

Zelk Zoltán: Nem emlékszem

Mit is akartam mondani?

Soha még olyan fontosat,

olyant, amitől az utak, 

az utcák meg a téli kertek,

a kertek meg a madarak

olyant, amitől...

Nem emlékszem, 

csak arra, hogy a hóesésben

az utak, kertek, madarak...

Pedig soha még oly szépet.

soha még oly fontosat...