Pablo Neruda: Óda a jelenhez

A jelen
perc
oly sima,
mint egy asztal,

e mai óra,
e mai nap
oly üde,
tiszta,
mint az új poharak,
mikre a múltnak
pókhálója
sem tapad,

vegyük hát
finoman ujjaink
közé a percet,
ők faragják
ki alakját,
vezessék
növését,
oly új és
oly eleven,

semmit sem őriz
a menthetetlen tegnapokból
a múltból, a letűntből,
a mi édes
gyermekünk ő,
e percben is, nézd,
velünk nő,
homokot hord
s eszik
a tenyerünkből,

ragadd meg,
hogy ki ne csússzon,

álomba vagy szavakba
ne fúljon,

fogd jó erősen,
kösd a kezedhez,
parancsold,
hogy legyen engedelmes,

köveztesd
úttá és öntsd haranggá,
géppé,
könyvvé, csókká,
simogatássá,
vágd ki gyönyörűséges
illatát a fából,
ácsolj
belőle széket,
és fond ki nádból
a karját,
s nézd meg,

vagy inkább
csinálj belőle
lépcsőt!

 

Lépcsőt,
hogy fokról fokra
hághass
a jelenben,
feszítsd a lábad
a jelen grádicsának,
s menj feljebb,
egyre feljebb,

azért ne túl magasra,
csak addig,
hogy megjavíthasd
a tetőn
a csatornát,
ne túl magasra,
ne fel az éghez,
csak addig, hogy az almát
elérhesd,

nem a felhőket,
őket
hagyd lengni fel az égig
és szállani a múltba.

Te
a jelen vagy,
az alma,

nyúlj érte fel
a fádig,
fogd kezedbe, sugárzik,
mint valami csillag,

no. tépd le,
harapj belé és vágj fütyörészve
további útjaidnak.

Pablo Neruda 
Somlyó György fordítása

egy apró szikra, a csikkre égett

cigaretta végén,

ez vagyok,

ahogy hagyom,

hogy a Sors szívjon egy mélyet még

belőlem,

majd elpöcköljön a kihunyó végről

...

de amikor azt hinné

végigégtem,

vörös fénnyel még felizzok...

Moha

Szofoklisz Lazarov: Ez én vagyok

 

Dallam nélküli ének
magány nélküli hiány
fény és gyengédség önmaga világában,
ez én vagyok.

Szofoklisz Lazarov

Dabi István fordítása

Csitáry-Hock Tamás: Vannak napok…/Mosolyhíd/

Amikor nem történik semmi. Elmúlik, kész… vége. Vannak napok, amikor történik valami, valami rossz, valami, amitől borzalmasnak látod a világot. És azt érzed, ebből van a legtöbb. De vannak napok, amikor csoda történik. Amikor Csodát látsz, hallasz, érzel. És ezek a napok minden mást feledtetnek. A sok-sok rossz napot, amikor úgy érezted, nincs értelme semminek. Amikor úgy érezted, te kerültél a céltábla közepére. Amikor szeretnéd, hogy a percek fénysebességgel száguldjanak tovább. De van olyan nap, amikor azt érzed, hogy kárpótlást kaptál. Kárpótlást minden rosszért. Amikor elérkezik egy pillanat, amelyet szeretnél megállítani, megfogni és soha el nem engedni. Soha… De el kell engedned. Ám ez a pillanat, ezek a pillanatok újra erőt adnak a következő rossz napokhoz. És így állnak össze hetek, hónapok, évek… És elérkezik a pillanat. Amit többé már nem kell elengedned…

Lesz ilyen nap.

Csitáry-Hock Tamás

Osho: Nők könyve

Az élet oly rejtelmes, hogy kezeinkkel nem érhetjük fel magasságait, szemeinkkel nem láthatunk bele mélységes titkaiba. A lét bármilyen megnyilvánulásának megértése - legyen szó akár a férfiakról és nőkről, vagy a fákról, vagy az állatokról, a madarakról - a tudomány dolga, nem pedig a misztikusé. És én nem tudós vagyok. Számomra a tudomány is maga egy rejtelem, és mostanában a tudósok is egyre inkább felismerik ezt. Elvetik azt a régi makacs, babonás megközelítést, hogy egy nap majd mindent megismernek.

Osho

Mimisz Jakovidisz: Nem koptak el a hétköznapi ruhák...

 

Nem koptak el a hétköznapi ruhák. Nem
ölték meg az álmainkat. Problémánk,
a harc a bennünk rejlő ellenséges erőkkel,
a versengés saját lényünkkel.

Mimisz Jakovidisz

Dabi István fordítása

Osho: Nők könyve

Minden rejtelem. Jobban teszed, ha egyszerűen csak élvezed, mint hogy megpróbálod megérteni. Mert az, aki állandóan csak megérteni próbálja az életet, végül bolondnak bizonyul; az pedig, aki inkább belemerül az életbe, bölccsé válik, és egyre jobban élvezi az életet, mert egyre inkább tudatára ébred annak a misztériumnak, ami körülvesz bennünket. A legnagyobb megértés az, ha felismered, hogy semmit nem érthetsz meg - hogy minden rejtelmes és csodálatos.

Osho