...nem akarok magyarázatot kapni rá, miért feszül a testem sóváran egy érintésed után, nem érdekelnek a biológiai okfejtései mindannak, amivel hozzád fűződik csípőm rád-gondolása, csupán a pillanatot vágyom, amely elnémítja felszakadó mozdulataimat, ahogy megindulok megváltó tenyered melege alatt...

Moha

 

a „szeretni” szó
az egyetlen, melynek nincs
(el)múlt ideje...

                                                                            Moha

Csak az érintése létezett a bőrömön. Semmi másra nem tudtam gondolni, csak a bőrömön vándorló kezére. És megkérdezte, halk, érzéki, alig hallható hangon:
- Most mire gondolsz?
Hát mire gondolnék, Istenem, mire gondolhatnék, amikor itt vagy, és nem csak itt vagy, de hozzám érsz, érinted vágyakozó bőrömet azzal a finom, édes kezeddel! Arra gondolok, hogy bárcsak soha ne érne véget ez a pillanat; az idő, a kegyetlenül rohanó idő megállna, örökre, és mi örökre itt maradnánk, te örökre a testemet érintenéd, én pedig örökre ezt a gyönyört érezném. Arra gondolok, hogy szeretlek. És a világba akarom ordítani, hogy mindenki hallja, szeretlek. Arra gondolok, hogy olyan ez, mint a tánc, aminek kezdő lépését hetekkel ezelőtt megtettük. Azóta játszunk egymással, táncoljuk a vágy mozdulatait, beszéljük a vágy szavait. Táncolni akarok még, mert a szívem is táncol.

Tomán Edina

 

Vágytam én már sok mindenre. De rá kellett jönnöm, nincs annál erősebb vágy, mint amikor a másik közelségére vágyunk. Amikor úgy vágyunk a másik közelségére, hogy az nem lehet mellettünk, amikor vágyakozásunk kielégíthetetlen, vágyunk tárgya elérhetetlen. Ettől kezdve elindul az ördögi kör, a gyötrő láncreakció, amiből képtelenség kiszállni, hiszen az ösztön a mozgatórugója. Elindul a játék, az a kínzó játék, amit férfi és nő ösztönösen játszik egymással. A játék, amely során nem is a másik testét kívánod, hanem a lényét. Minden porcikáddal kívánod a látványát, ami talán messze van a tökéletestől, de számodra a mindent jelenti. Kívánod a hangját, aminek érzékelésére a körülötted zajló világban megáll az idő, és a te saját hangod is átváltozik. Idegen lesz, olyan, mintha nem is te volnál. Pedig ez a hang vagy csak te igazán. Mert minden, ami eddig volt, megszűnt létezni. Minden, ami eddig volt, a föld nyelte el. Minden, ami eddig szépnek tűnt, elveszítette szépségét. És értetlenül állsz ebben az idegen világban, mert egyszerűen nem találod a helyedet. Nélküle nem találod a helyedet. Mert a te helyed ott van, mellette.

Tomán Edina

Abban a pillanatban, ahogy bedübörögtél az életembe, elvesztem. Félek elmondani neked, mire vágyom, mert tartok tőle, hogy... jaj, nem is tudom, hogy talán belevágsz a tűzbe. Vagy ami valószínűbb, hogy visszautasítasz. Vagy ami a legrosszabb, hogy semmibe veszel. (...) Szeretlek (...). Sokkal kedvesebb vagy a szívemnek, mint ahogy bárkiről is el tudtam volna képzelni.

Kristin Cashore

Te soha nem vagy a terhemre. Ezt tudod. Különben saját magamnak lehetnék a terhére, ugyanis te a részem vagy. Mindig magammal cipellek, keresztül-kasul a földrészeken és az érzelmek tájain, mint vágyképet, mint a teljesség illúzióját, mint a legeszményibb szerelmet.

Daniel Glattauer

Marthi Anna: Hiányzol

bennem kiteljesedtél eddig is

magamat bár hozzád mértem

nincs idebent más remény

mint a tükrös szemérmes több

amitől semmi kis homlokomat

az anyaföldhöz dörgölve hiszem

ártatlanságba viszel és fel

mélységünk összebújva

tisztára vetkezi egyszer a múltat

Marthi Anna

 

Te vagy, akire
A szívem palettája
Rászíneződött.

Végh Attila

Éles Attila: Felhőket festettem

 

Ahogy az orrom az ablakhoz nyomtam
párával gomoly felhőket rajzoltam
gondolatban rájuk írtam a neved
majd elszálltak mint szél űzte levelek
mikor az orrom az üveghez nyomtam
felhőket festettem és rád gondoltam.

Éles Attila

 


 Tudom, hogy a szerelemben nincsen bárcsak...de mégis...szeretném, ha legalább vigyázhatnék rá.

Méz és lóhere c. film

Podámer József: Csak téged néztelek

 

Ketten egyszerre értünk a padhoz,

s árnyadból kivettem karcsú termeted.

Leültünk, testem megremegett,

és én csak téged néztelek.

Szél fújt, fák susogtak felettünk,

s mi összeértünk, mint fán a levelek,    

és én csak téged néztelek.

Forró volt az ölelésed a hűvös éjszakában,

csendben szóltál:  SZERETLEK!

Arcom megsimogattad,

és én csak téged néztelek.

Podámer József

Bakos Erika: Ízeidre bontalak

 

Ízeidre bontalak, hogy érezzem
a benned feltörő örökké vágyat,
mely teremt virág-illatú csodákat,
...ölelj magadhoz engem.

Ízeidre bontalak, hogy érezzem
minden keserű napnak a félelmét,
hol feledni kell a lélek sérelmét,
...éld az álmaid velem.

Ízeidre bontalak, hogy érezzem
remegő testemen csókjaid tüzét,
hogy átéljem a vágy ősi mélységét,
…légy maga a szerelem.

Ízeidre bontalak, hogy érezzem
éjszakák fülledt aromájú csendjét,
rád fonódva a hajnal ébredését,
…maradj mindig mellettem.

Bakos Erika

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Ekkor döbbentem rá,  hogy miért vándorlunk szótlanul minden nap. A törzs tagjai mindvégig gondolatátvitellel tartották egymás között a kapcsolatot. Ezt tanúsíthatom, hiszen tapasztaltam.

…

A telepátia az emberek közötti érintkezés eszköze. A különféle nyelvek és írott ábécék csak feleslegesen akadályoznák a gondolatok közvetlen cseréjét. Az én világomban azonban ennek nem sok hasznát vennénk, gondoltam, hiszen nálunk az emberek meglopják vállalatukat, adót csalnak, civakodnak. Soha nem viselnék el maguk  közt az igazán őszinte embert. Nálunk túl sok a csalódás, a sérelem, túl sok a takargatnivaló keserűség.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Később, amikor segítettek kifejleszteni bennem a telepatikus érintkezés képességét, rájöttem, hogy addig ez nem fog sikerülni, amíg úgy érzem, hogy vannak még olyan érzéseim vagy gondolataim, amelyeket nem szívesen tárnék fel. Meg kellett békélnem mindennel.

Így hát megtanultam megbocsátani önmagamnak, nem ítélkezni a múlt fölött, hanem okulni belőle. Megértették velem, mindezt azért fontos elfogadni, azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Nincsenek szeszélyes véletlenek, balszerencsés események, balesetek. Csupán olyan jelenségek tűnnek titokzatosnak, és megmagyarázhatatlannak, amelyeket a halandó ember eddig félreértett vagy nem tudott megfejteni.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Minthogy nem volt tükröm, amely a valóságra ébresztve elriasztott volna,  szépnek éreztem magam. A többiek elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Jóvoltukból átéltem, hogy közéjük tartozom, mégis különleges vagyok, csodálatos. Megtudtam, hogy milyen az, amikor valakit feltétel nélkül elfogadnak.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Az emberi lelkek csak látogatóban vannak ezen a világon. A lélek örökkévaló. Az emberek találkozása mind megannyi élmény, s az élményekből örökké tartó kapcsolatok lesznek. Az Igazak népénél teljes kört alkotnak az élmények. Ha valakit haraggal elhagyunk, s megbomlik a kör, akkor ezzel életünkben még máskor is találkozunk. Vagyis nemcsak egyszer szenvedünk, hanem újra és újra, míg meg nem tanuljuk a helyes cselekvést. Figyeljünk, tanuljunk, okosodjunk a történetből. Váljunk el békében, hálával, vagy ahogy ti mondjátok, szívünkben áldással.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Néhányan körbeültük az izzó zsarátnokot. Mint a legtöbb amerikai bennszülött törzs, az itteniek is hittek benne, hogy ha körben ülnek, nagyon figyelniük kell egymást, különösen a szemben lévőt, mivel ő a lelki tükörkép. Amit a másikban becsülünk, azt a tulajdonságot magunkban is erősíteni akarjuk. A nem tetsző cselekedet, megjelenés vagy viselkedés pedig arra figyelmeztet, hogy ne kövessük a rossz példát. Az ember csak akkor ismeri fel mások jó vagy rossz tulajdonságait, ha maga is ugyanolyan erényekkel vagy gyengeségekkel rendelkezik. Egyedül az önfegyelemre és az önkifejezésre való készségünkben különbözünk. Társaim azt tartották helyesnek, ha az ember a saját elhatározásából változik meg. Mindenki meg tud változni, ha akar. Nincs megszabva, hogy mit vetkőzzünk le és mit szerezzünk meg. Másra csak a saját életünkkel tudunk hatni, azzal, ahogy és amit cselekszünk. Ez a hit erősítette a törzs tagjainak törekvését, hogy napról napra jobbak legyenek.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Vigasztalást azoktól kapunk, akik egyetértenek velünk, fejlődésünket azok szolgálják, akik nem.

 Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

Megtanultam, hogy viharos változások történtek életemben, és hogy sokan elhagytak, akikre pedig annyi időt, erőt pazaroltam. Ám azt is tudtam már, milyen érzés higgadt, nyugodt, megbékélt embernek lenni, és ez az érzés bármikor előhívható bennem, amikor akarom és szükségem van rá. Rájöttem, hogy életem során több életet is élhetek és képes vagyok becsukni magam mögött a képzeletbeli ajtót. Lelkem épülésére már becsuktam egy ajtót, új életet kezdtem, s ezzel mintha a létra magasabb fokára lépétem volna. S ami a legfontosabb. Semmit sem kell kezdenem a megszerzett információval. A helyesnek vélt elvek szerint éltem, olyan emberek között, akikhez a sors rendelt. Az ajtók kinyíltak előttem. Nem én üzentem. Én csak hírnök voltam.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Az embernek az a sorsa, hogy végigjárja életútját. Mi egyenes ösvényt járunk be a világmindenségben. A mutánsok többféle hitet követnek; azt vallják, hogy minden ember útja más, ami az egyiknek megváltás, az a másiknak semmit nem jelent, mint ahogy nem egyféleképpen gondolkodnak az örökkévalóról sem. Holott az az igazság, hogy ugyanazt az életet éljük mindannyian. Csak egyetlen folyamat van. Egyetlen faj létezik, csak az árnyalatok különfélék. A mutánsok pedig vitatkoznak, hogy hogyan nevezzék Istent, milyen templomba járjanak, melyik napon és milyen szertartás szerint imádkozzanak, hogy eljött-e Isten a Földre, hogy mit jelentenek tanításai. Holott egy igazság van. Ha megsértünk valakit, magunkat sértjük meg. Ha segítünk valakin, magunkon segítünk. Húsból és vérből vagyunk mindannyian, szívünk és szándékaink azonban különbözőek. A mutánsok évszázadokban gondolkodnak. Az Igazak az örökkévalóságban. Egyetlen egész vagyunk, őseinket, meg nem született unokáinkat, minden életet beleszámítva.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Eleven és holt időben gondolkodnak. Az emberek akkor holtak, amikor mérgesek, csalódottak, sajnálják magukat vagy félnek valamitől. A légzés nem azonos az élettel. Csupán azt jelzi a többieknek, hogy készen áll-e már a test az eltemettetésre, vagy sem. Mindazonáltal nem minden lélegző ember eleven. Nem haszontalan megtapasztalni negatív érzelmeket, a rossz lelkiállapotot sem, de épeszű ember nem erre vágyik. Amikor a lélek emberi testbe költözik, játszani kezd: megismeri a  boldogságot, a szomorúságot, a féltékenységet, a hálát és a többi érzést. Ám az embernek az a dolga, hogy okuljon tapasztalataiból és eldöntse, mi a fájdalmas és mi a kellemetlen számára.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

Hitük szerint Isten a maga képmására alkotta az embert, de nem fizikai értelemben, hiszen ő testetlen. A lelkek szintén Isten hasonmásai, hiszen képesek a tiszta szeretetre, a békére, az alkotásra és a gondviselésre. Mi, emberek, szabad akaratot kaptunk, valamint ezt a bolygót, hogy itt megismerhessük az érzelmeket, amelyek az emberi testben lakozó lélekben hevesen törnek fel.

Marlo Morgan

Marlo Morgan: Vidd hírét az Igazaknak

 

A törzs nem ítélte el a mi korszerű találmányainkat. Sőt, becsülendőnek tartotta az emberi önkifejezésünk vágyát, a találékonyságunkat és a merész vállalkozásainkat. Tudásszomjunkat azonban, nézetük szerint, úgy kellene kielégítenünk, hogy az mindenütt, minden élő javára szolgáljon. Remélik, hogy megváltoztathatjuk az anyagi javak értékéről vallott nézeteinket. Hisznek benne, hogy az emberiség még sosem volt ilyen közel ahhoz, hogy paradicsomi életet élvezzen. Megvannak a módszereink, hogy kifejezzük magunkat, felismerjük értékeinket, otthont adjunk a Föld összes lakójának. Csak akarnunk kell!

Marlo Morgan

Őri István: A Tündérkert virágai – Holdfény

 

Valaha ember voltam én is, akiről álmodoztál: erővel, szerelemmel, vad akarattal, kitartással, soha fel nem adva az álmaidat. Fényes takarót szőttél rólam, illatosat, könnyűt, színeset, puhát. S az álom-takaró csak nőtt és nőtt, s egyszercsak elért engem is és beborított fényével, melegével, végtelenségével. Nem tudtam védekezni az álmaid ellen, így én is álommá lettem, s te akkor elvesztettél engem. Szemed mohón itta hullámzó fényemet, de kezed a levegőt markolta, amikor felém nyújtottad. Akkor már messze jártam, messze a földtől, az emberektől, tőled. Álomország lett a hazám, sok más mindenkivel együtt, akiket az emberek végtelen vágyai repítettek ide. Itt béke van, állandóság, várakozás és néha visszatérés az emberek közé, röpke percekre: hátha eljön az, aki ide űzött, és visszavisz magához. Hátha ismét ember lehetek... Minden álom-lakó megpróbálja. Én is. Ezer év és egy naponta kinyílik a Kapu, s mi - huss! - szerteszállunk, dobogó szívvel, soha nem szűnő reménnyel. Én hozzád, mások: akikhez tartoztak.

Őri István

Őri István: A Tündérkert virágai - Holdfény

Könnyen megismersz, mert már ismertél korábban is. Könnyen rám találsz, mert fény vagyok, messze világítok, túl a fákon, túl a mezőn, túl a lelkeken. Ruhám is fény, vidáman lebegő, hívogató, kedves.

Pontos légy, mert várok rád. S ha eljössz, érintsd meg feléd nyújtott kezem és én újra ember leszek. Élőbb az élőnél, de nem enyészek el, forróbb a tűznél, de nem égetlek meg, puhább a bársonynál, szebb az álmaidnál.

Ha eljössz, megfogjuk egymás kezét és soha többet nem engedjük el.

Gyere…

Várlak…

Nagyon…

Őri István

Őri István: A Tündérkert virágai – Az Éjjel Nyíló Rózsa

 

Az éjszaka fényei színesek és hangjuk is van: lágyabb, édesebb minden evilági melódiánál, mert a nyugovóra tért világ csendje szüli őket. Aki a csendet hallgatja, az

éj dalait hallja. Aki a csendet hallgatja, boldog lesz, elégedett és békesség tölti el, mert a csend hangjai a lélek hangjai. Amikor hallgatod az Éjjel Nyíló Rózsát, zenét hallgatsz, a legszebbet a világon. Amikor beszél hozzád, szíved örömmel telik meg, mert ez a te igazi világod, ebben vagy otthon, ehhez simul tested-lelked. Dédelget, elringat ez a világ, szemed megnyitja a másra, mindarra, ami túl van a testen, túl az anyagon, túl a földön, túl a csillagokon.

Őri István

Őri István: A Tündérkert virágai – Amiről a Csend-sarok mesél

Akármennyien mennek is egyszerre a Csend-sarokba, ott mindig egyedül lesznek, mert a Kertnek ez a legvarázslatosabb része. Aki ide jön, csak a körülötte lévő természetet látja, mert a Kertet alapító Első Tündérek így teremtették ezt a sarkot.

Nem kell sokat menni, hogy a fáradtak és a szomorúak elérjék a nyughelyet, mert a Kertben nem lépkednek, hanem gondolat-szárnyon szállnak a lakók, melyhez a hajtóerőt a szív dobbanásai és a világból hozott emlékek adják. Ezért szép mindig a Tündérkert füve. Senki nem tapossa le, még akkor sem, ha estre kelve vidám énekszóval körbeülik a Tüzet és megidézik belőle a gondolataikat.

A Tűz belőlük fakad, s nemcsak tündér-fénye és bolyhos-melege van, hanem énekel és táncol is a fűszőnyeg felett. Igaziak a lángjai, mert a lelkek lángban égnek: a szerelem, az akarás, a küzdelem, a sóhaj, a vágy és a múlt lángjai táplálják szüntelen a Tündérek lelkét is, hogy azok ki ne aludjanak.

Őri István