...nem akarok
magyarázatot kapni rá, miért feszül a testem sóváran egy érintésed után, nem
érdekelnek a biológiai okfejtései mindannak, amivel hozzád fűződik csípőm rád-gondolása,
csupán a pillanatot vágyom, amely elnémítja felszakadó mozdulataimat, ahogy
megindulok megváltó tenyered melege alatt...
Moha
Egyszer, céltalan bolyongásom hozott ide, erre a lélekszirmokkal borított útra, és ha szükségét érzem a virágok illatának, a puha moha szerény színének, ha vágyom az elsimogató csendszavakra, szinte magától mozdul a kezem és máris itt vagyok a takaró békés csendjében, hogy megpihenjen lelkem és feltöltődve továbbálljon.
VálaszTörlésAmikor az ember mélységérzetét már nem lehet fokozni, akkor hozzád kell jönni drága Moha, hogy verseid szépsége által felülemelkedjen abból a mélyből.
VálaszTörlésGyönyörű gondolataid mindig igaz lélekkel és őszinte szívvel olvasom.
Szeretettel gondolok rád. Magdi
Drága Névtelen Lélek,
VálaszTörlésez a blog titkos lélek-mélyem kimondhatatlanságának épült, bennem felsejlő, majd mélyembe záruló gondolatok szépének, mások által megérintettségemnek csendjéből szépült, az elmondhatatlan elmondására, és váratlan mindig, amikor lélek-szépek találtak rá. Ittlétetek mindig végtelenül meghat, és ha egyetlen békés lélekdobbanásod is vigyázhatja a moha-mély, akkor érdemes volt ilyen apránként megszőni a Takaró rejtekét.
Köszönöm szavaid, és visszatérésed...
szeretettel
Moha
Drága Magdikám,
VálaszTörlésnincs a léleknek olyan mélye, amelyből ne fényre vezetne út, a lélek nem pusztulni született, hanem gyógyszerül mindarra a gonoszságra, ami egész életében éri az embert...a gyógyszer mindig gyógyít, még ha soká kell is várni a hatására, soha nem múlik el hatás nélkül, és a legapróbb erősödés is képes újra talpra állítani a megfáradt testet...ami aztán újra lépdel, magába zárva a szívet és a győztes lelket...
szeretettel látlak itt mindig és köszönlek
Moha