2011. december 30., péntek

Csontos Márta: Hangulat


 
Csak néhány toldalék
marad az igeragozásból.

Jelet
adni már nem tudok,
nincs hozzá közöm.

Eltévedt pont vagyok
a körön.

Erdők illatába kortyolok.

A délután szőttese mögött
lángolva táncolsz az ablakon.

Csontos Márta

Csontos Márta: Álmodik a valóság


A megmozdult ürességben
egyetlen, piszkos felhő az ég.
Ébredésem sugara fölém hajol.

Talán a szél hangja
zajong bennem, talán
a Hold udvara zár magába.

Véremet szívja a hajnal,
próbálom önnön fényemhez
szoktatni magam.

Csontos Márta

Csontos Márta: Rügyező fény


Csak a fény apró rügyei
koppannak szobám ablakán,
csak egy ünnepnek látszó
vasárnap hangulata nyújtózik,
s a párolgó délután aranyló
palástja libben a házak tűzfalán.

Szakadt gúnyában közeleg a szél,
a csend metszetein megfagy a dér,
sodor a körforgás lappangó indulata.
Gondolatok redőnye mögött
tombol az értelmes lázadás,
ősz könnyeibe szárad a lüktető vér.

Laza sóhajba öltözik szobám,
a dráma sokadik felvonásán táncolnak
a percek, pereg a dal agyam vakolatán.
Kétkedés köszörűjén vékonyodik
a mosoly védtelen felülete,
préda vagyok az idő harapásán.

A rügyek, mint apró tűzkövek
ölelik a tér vastagodó derekát,
biztonságom héja alá ül a magány.
Csak a várakozás bujkál
apró cellám rácsai közt,
s lelkembe szökik az alkotó vágy

Csontos Márta

Csontos Márta: Gondolat-kehely


 Gondolatban írom neked,
mit a gondolat rejthet csak el,
s a gondolat fonalából vágott
betűkkel fényed lapomon énekel.

Kehelybe öntött indulatom
forró gondolatok tüzes itala,
s a gondolatból születő varázsban
megszületik bennem a látszat valósága.

Gondolatom templomába zárom
az írást,mely őrzi lényeged,
s a kóbor gondolatok szikráiból
feléd görgetem a tűzkereket.

Gondolatban küldöm neked
a szavak testetlen ölelését,
s gondolatból festett ikonodra
szögelem dicsőséged költeményét.

Gondolatom szökdelő hullámán
szivárvány vagy a végtelen habon,
s gondolatom gyémánt pikkelyein
tenyeredbe merítem titkos kívánságom.

Gondolatban írom neked,
mit a gondolat rejthet csak el,
s a gondolat fonalából vágott
betűkkel fényed lapomon énekel.

Csontos Márta

Csontos Márta: Gina lopódzik Vajda Jánoshoz


Fénycsepp gördül apró ablakomon,
csúszik a derengés könnyű takarója,
a hajnal palettája virágzó színkeverék.

A semmi ingája méri az időt,
versemben hozzád kapaszkodik a szó,
távoli város falai rejtenek,
s a kalász-sárga délután oltárán
arcod arcomon hullámzó tó.

Csak ragyogásod kísér,
mit magamba zártam.

Csontos Márta

Csontos Márta: Ugye

Az éjszaka üres csarnokában
ugye nem maradok egyedül,
ha fenyők gyökerei között
betakar a jeltelen hallgatás.

Ugye táncolsz velem, arcomhoz
szorítva néma kacagásod,
s a Hold sugárból font kötelén
hozzám ereszkedsz szelíd harmóniába'.

Homokba sorvadt érintésem
ugye forró delej lesz neked,
s az avarban hozzám hajolva
ajkadról ajkamra ég a várakozás.

Valóságba törik a látszat virága,
az élők csodája betemet.
Ugye betakarsz áldásod súlyával,
s beleremegsz velem a hiányba.

Ugye válladra veszed emlékem
terhét, s mondod, hogy a
semmi üregében hozzám bújva
csonthomlokomra ég a hálaadás.

S élni enged benned az élni-akarás.


Csontos Márta

Csontos Márta: Kis szobám


Beléd temetem arcom,
te kis szoba, te megtört öreg,
vén tető alatt nyújtózik
kicsiny testedben a vigasz,
s már magad sem tudod,
hányszor érintett meg a tavasz.

Szívedben hallgatózik a csend,
forog benned a képzelet,
saját történetem vallomását
szelíden fested a falakra.
Beléd töltöm mesémet,
s te lázasan tapadsz a titokra.

Álmom fényedbe rejtem,
te kis szoba,te örök menedék.
Faladon izzik az éjszaka
súlyosan ölelő tenyere,
s remegő kezem hidegén
kirajzolódik a remény vetülete.

Álarcom dobom az ágyra,
nyílik a tények valódi mosolya,
lassan folyik az olvadó idő
ablakod opálos szemén,
s én végre újjászülethetek
a megmaradás reményén.

Versem táncol a polcokon,
soraim barikádját emelem föléd,
léted táplálja semmibe
horpadt dalom erejét,
te vagy az ünnep illata,
benned lélegzem az alkotás zenéjét.

Csontos Márta

2011. december 18., vasárnap

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet 10 titka


A közhiedelemmel ellentétben, a szerelem nem a sors, vagy a szerencse eredménye, a szerelem nem "jön" és "elmúlik" – mi hozzuk létre a szeretetet… és mindannyiunkban megvan a képesség, hogy életre keltsük. Mindannyiunkban megtalálható a képesség – képesség arra, hogy szeressünk és szeressenek bennünket, mindannyiunkban megvan a képesség, hogy olyan kapcsolatot hozzunk létre, amelyben a lényeg: a szeretet.


Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igazi Szeretet Első titka - a gondolat ereje


A szeretet a gondolattal kezdődik.Azzá válunk, amiről gondolkodunk. A szeretettel teli gondolatok szeretettel teli életet és szeretettel teli kapcsolatokat hoznak létre. A pozitív megerősítések meg tudják változtatni másokkal és magunkkal kapcsolatos meggyőződésünket és gondolatainkat. Ha szeretni akarsz valakit, akkor figyelembe kell venni az ő igényeit és kívánságait, elvárásait.

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet második titka - a tisztelet ereje

Amikor valaki értékeli és megérti saját értékeit, akkor kezdi majd értékelni és megérteni mások értékeit, és akkor kezdi majd tisztelni a másik embert. És amikor tisztel valakit, akkor lesz képes lesz majd szeretni is azt az embert. Nem lehet szeretni valamit, vagy valakit, ha nem tiszteltük korábban. Mindenek előtt magunkat kell tisztelnünk. Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban magunk iránt, kérdezzük meg magunktól: "Mit tisztelek magamban?" Ahhoz, hogy tiszteletet ébresszünk magunkban mások iránt - azok iránt is, akik nem tetszenek nekünk - kérdezzük meg magunktól: "Mit tisztelek ebben az emberben?"

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet harmadik titka - az adni tudás ereje


Ha szeretetet akarsz kapni, egyszerűn csak adnod kell. Minél többet szeretetet adsz, annál többet kapsz. Szeretni - azt jelenti, hogy egy részt adsz magadból, fizetséget nem kérve és feltételek nélkül.
Cselekedj jót, csak úgy! Mielőtt egy életre szóló kapcsolatba lépnél, ne azt kérdezd magadtól, hogy a másik ember mit tud adni a számodra, hanem azt, hogy te mit tudsz adni a másik embernek.

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet negyedik titka - a barátság ereje

Ahhoz, hogy megtaláljuk az igaz szerelmet, először igaz barátra kell lelnünk. Szeretni azt jelenti, hogy nem egymásra nézünk, hanem együtt nézünk azonos irányba. Ahhoz, hogy igazán szeressünk valakit, azért kell szeretnünk őt, aki, nem azért, ahogy kinéz. A barátság – táptalaj, ahol a szerelem életre kelhet. Ha szerelmet akarsz vinni egy kapcsolatba, akkor először barátságot kell vinni bele.

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet ötödik titka - az érintés ereje


Az érintés - a szeretet egyik legerősebb megnyilvánulása, amely legyőzi a gátlásokat és megerősíti a kapcsolatokat. Az érintés megváltoztatja a fizikai és érzelmi állapotunkat és érzékenyebbé teszi az embereket a szeretetre. Az érintés meggyógyíthatja a testet és felmelegítheti a szívet. Ha ölelésre tárod karjaidat, azzal szíved is kitárod. Az érintésben hihetetlen erő lakozik. Összeolvasztja az embereket, ledönti a közöttünk lévő falakat, jobban, mint bármi más és mindannyian reagálunk rá. Az érintésben energia van, csodát tévő energia.
 
Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet hatodik titka - a "szabadnak hagyni" elv ereje

Ha szeretsz valakit, engedd szabadon. Ha visszatér hozzád, akkor ő a tiéd, ha nem, akkor soha nem is volt a tiéd.
Még az igazi szeretetteljes kapcsolatban is szükségük van az embereknek mozgástérre.
Ha meg akarsz tanulni szeretni, akkor először meg kell tanulni megbocsátani és megszabadulni a múltbéli
sérelmektől és fájdalmaktól.
A szeretet azt jelenti - megszabadulni a félelmektől, előítéletektől, egótól, és fenntartásoktól.


Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet hetedik titka - a szavak ereje

Amikor tanulunk nyíltan és becsületesen kommunikálni, az élet megváltozik. Szeretni valakit, ez azt jelenti, hogy ápoljuk a vele való kapcsolatunkat. Adjuk tudtára az embereknek, akiket szeretünk, hogy szeretjük és értékeljük őket. Soha se féljünk kimondani a varázsszót: "Szeretlek". 
Ne hagyjuk ki az alkalmat, ha valakit megdicsérhetünk. Mindig fejezzük ki a szeretetünket annak, akit szeretünk - lehet, hogy utoljára látjuk őt. Ha megtudnád, hogy hamarosan meghalsz és lehetőséged lenne felhívni azokat, akiket szeretnél, - kit hívnál fel, mit mondanál...és miért nem teszed meg ezt most? Az embereknek tudniuk kell, hogy értékelik őket, hogy érezzék, szeretik őket. Az én legnagyobb felfedezésem az, hogy a szeretet nem valami állandó dolog. Az emberek gyakran feltételezik, hogy ha szeretsz valakit, akkor minden rendben, előtted az élet, csupa boldogság, életed végéig. De valójában a szeretet nem mozdulatlan, hanem olyan, mint egy növény, amely vagy növekszik és virágzik, vagy hervad és elpusztul. Minden attól függ, mit csinálunk vele, hogyan gondozzuk. A szó olyan itt, mint a víz; nélküle a növény nem tud élni.



Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az igaz szeretet nyolcadik titka - az elkötelezettség ereje

Ahhoz, hogy a szeretet igaz szeretet legyen, elkötelezettnek kell lenni felé, és ennek az elkötelezettségnek tükröződnie kell a gondolatokban és cselekedetekben. Az elkötelezettség - a szeretet valódi próbája. Ahhoz, hogy igazi szeretettel teli kapcsolatunk lehessen, ahhoz elkötelezettnek kell lennünk ebben a kapcsolatban. Ha elkötelezettjei vagyunk valakinek, vagy valaminek, akkor feladni - az nem lehet alternatíva. Az elkötelezettség különbözteti meg a felszínes kapcsolatot a tartós kapcsolattól.

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet kilencedik titka - a szenvedély ereje

A szenvedély lángra lobbantja a szeretetet és nem hagyja kihunyni. Az örök szenvedély nem egyedül a fizikai vonzalom, hanem az erős elkötelezettség, lelkesedés, érdeklődés és örömteli izgalom együttes segítségével jön létre. A szenvedélyt újra lehet éleszteni, a múlt eseményeinek újbóli átélésével, amikor éreztük ezt a szenvedélyt. A spontaneitás és a meglepetések létrehozzák a szenvedélyt. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: szenvedéllyel kell élni, minden nap. Ahhoz, hogy boldog lehessen az életünk, mindannyiunknak szüksége van olyan dolgokra, amelyeket szenvedélyesen szerethetünk. Szenvedélyesen szerethetjük a munkánkat, meggyőződéseinket, szabadidőnk eltöltésének módját, de mindennél szenvedélyesebben kell szeretnünk azokat az embereket, akik fontosak számunkra. A szeretet és a boldogság lényege egy és ugyanaz: mindössze annyit kell tennünk, hogy szenvedéllyel éljük meg minden egyes napunkat.

Adam J. Jackson

Adam J. Jackson: Az Igaz Szeretet tizedik titka - a bizalom ereje


A bizalom életbevágóan fontos az igazi szeretettel teli kapcsolatokban. Bizalom nélkül az egyik partner gyanakvóvá
válik, nyugtalanná és tele lesz előítéletekkel, félelmekkel, a másik úgy érzi lélektani csapdába került, azt hiszi, hogy
nem hagyják szabadon lélegezni, s érzelmileg megfojtják.
Lehetetlen valakit igazán szeretni, ha nem bízunk meg benne teljesen.
Cselekedjünk úgy, mintha kapcsolatunk a szeretett emberrel sohasem érne véget.
Meg kell tanulni megbízni magunkban, partnerünkben és az életben. Másrészről - ugyanennyire fontos, hogy
viselkedésünkkel kivívjuk partnerünk bizalmát, hogy a legkisebb kétsége se legyen velünk kapcsolatban.

Adam J. Jackson

2011. december 10., szombat

Harcos Katalin: Ha kimondanád…


 


Lágy susogással
leheleted beterít,
ha súgod: szeretsz.


Harcos Katalin

Harcos Katalin: Ölelés

 


Belsőm megremeg
mikor karod magadhoz
vonja testemet. 


Harcos Katalin

Harcos Katalin: Úgy szeress!

 

Ahogy jól esik,
úgy szeress! Csak érezzem,
hogy fontos vagyok...

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Érints meg!


 


Nyújtsd a kezed!
Érintésed varázsa
csodával telít...

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Beszélj!


 


Szádról a szavak
gyöngysora gördül. Beszélj
még hozzám, Kedves!

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Kezed II.


 



Ápolt kéz. Oly lágy,
akár a bársony, s meleg,
mint szereteted.


Harcos Katalin

Harcos Katalin: Hangod

 



Melegség jár át,
izgalom, várakozás,
amint szólsz hozzám.

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Néma vallomás

 


Úgy hajtom fejem
válladra, hogy átérezd
szeretetemet...


Harcos Katalin

Harcos Katalin: Ölelj! 1.


 


Karodba vágyom.
Szárnyára vett az álom,
s lásd, veled vagyok.

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Szeretnélek…


 

Fejem válladon...
lehunyt pilláim mögött
a vágy sündörög.


Harcos Katalin

Harcos Katalin: Megint hiányzol…

 


Hiányod átjár,
csontomig hatol, fájón
szívem szorítja.

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Álom megint…

 

Talán ma álmom
csendesebb lesz. Velem vagy,
s én újra veled...

Harcos Katalin

Harcos Katalin: Reszketek (csupa "E")

 


Nézd, reszket kezem.
Tenyeredbe teszem, s te
megmelengeted.

Harcos Katalin

2011. december 3., szombat


szavaid melegét,
mint angyaltollak
szűzfehér
gyolcsait,
szőttem
magam köré

és kibéleltem
vele(d)
lélekfészkem
ismerős
arcú
mélyeit

most
kispárnám
gyermeki rajza
vigyázza
a rád
feszülő
gondolatok
álomképeit...

Moha

Őri István: Tündérfény

Amikor kilépsz a munkahelyedről az utcára (talán ebédszünet vagy valami más), a kapu alatt automatikusan kinyitod az esernyőt, mert esik. A táskád a válladon, jobb kezedben tartod az ernyőt, s mielőtt kilépsz az esőbe, kicsit körülnézel, majd lassan elindulsz. Az utca tele emberekkel, autókkal, zajokkal. Mész, de egyszercsak lelassulnak a lépteid és megállsz. Az ernyő alól felnézel a borús égre, az esőre, s mintha éreznél valamit. Leereszted az ernyőt, amely összecsukódik. Állsz az esőben, kezedben az összecsukódott esernyő, fejedet felveted, ajkaid kicsit nyitva, s rájuk esik az eső egy-egy cseppje. Más cseppek a homlokodat érintik, de sem az ajkaidról, sem a homlokodról nem folynak le a cseppek, hanem részeddé válnak. Felfele nézel, valahova nagyon messzire, ahonnan jönnek azok a cseppek, amelyek Neked lettek szánva. S azok a Tieid is lesznek, tested részei, lelked részei. Ahogy ott állsz, lassan gyöngyház-színű fény-glória vesz körül, amelyet erőd táplál és azok a cseppek, amelyek oly messziről jöttek Hozzád. A fényt nem látja senki más, csak Te meg én, s Te nem is csodálkozol a fényen, mintha már vártad is volna.
Körülötted az emberek futnak a dolgukra, némelyek furcsán néznek Rád, némelyek elrohannak Melletted és csodálkozva fordulnak vissza: “Ennek meg mi baja?”, majd mennek tovább. Vannak, akik nagy ívben kikerülnek, mert félnek Tőled, hiszen nem úgy viselkedsz, mint a tömeg. Te pedig állsz még egy kicsit, töltekezel az erővel és a szeretettel, majd lassan tovább indulsz. Lépteid könnyű táncok fűzére, s a Rád hulló esőcseppek ezerszínű fényszikrát hányva porlanak a semmibe.
Amikor visszatérsz a munkahelyedre, egy pillanatra megáll körülötted az idő, senki nem kérdez semmit, csak néznek, csodálkozva, irigykedve, értőn és értetlenül. S az egyik, aki már nem bírja tovább szó nélkül, az is csak ennyit mond: “Ez Tündérországban járt!” Te pedig végzed a dolgodat, mint máskor és mosolyogsz, mosolyogsz...

Őri István

Válóczy Szilvia: Ha erdőben jársz


Ha erdőben jársz
Nyisd ki a szíved,
A kanyargó ösvényen
Engedd szárnyalni hited.
Engedd, hogy az ágak
Hajadhoz érjenek,
Hogy a sötét mohák
Kezedhez férjenek.

Ha erdőben jársz

Lélegezz mélyen,
Szívedbe vad félelem
Soha be ne térjen.
Hagyd, hogy a selymes fű
Virágot hordozzon,
Szemedben a büszke fény
Könnyekké omoljon.

Ha erdőben jársz

Állj meg egy percre,
Mert minden egyes lépted
Oly nagyon kereste.
Telepedj meg hűen
Mélyzöld takaróján,
Had ölelje lelked
Örökre és némán.

Válóczy Szilvia

André Erzsébet: pillanatok szőtte napok…


Hogy honnan jött, meg nem tudnám mondani,
mert bár, már az ősz futárának kalaplengetése
ringatta a fák lombjait, mondhatni mégis még
javában tombolt a nyár és a lengébe öltözött
táj buja ölébe fesztelen suhanó patak tükrén
sejtelmesen szikrát bontó napsugár lázasra
hevítette testem, orromban éreztem bódító,
magával ragadó, selymes illatát, ahogy egyre
közeledett. Ám még az is meglehet, egy
átvonuló későnyári felhő titkon lehullajtott
fájó könnycseppje rejtett zugában megbújva
érkezett. Úgy hittem! hogy eljő. A fülemüle
trillázása hozta, vagy a téren játszó gyerekek
csengő kacagása? a nyári zápor reám simította?
vagy még a nyárutótól zengő Hajnal hasadása?
Tán a szomorúfűz árnyéka sóhajtotta belém.
Hogy honnan jött Ő, azt egyszerűen nem tudom.
A lelkemhez simult, már bennem él, mégis félem én.
Félek, tán elérhetném, de meg nem tarthatom.

André Erzsébet