Fénycsepp gördül apró ablakomon,
csúszik a derengés könnyű takarója,
a hajnal palettája virágzó színkeverék.
A semmi ingája méri az időt,
versemben hozzád kapaszkodik a szó,
távoli város falai rejtenek,
s a kalász-sárga délután oltárán
arcod arcomon hullámzó tó.
Csak ragyogásod kísér,
mit magamba zártam.
Csontos Márta
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése