2014. november 27., csütörtök

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Ezalatt mind jobban fokozódott bennem a vágy: hogyan tudnám kifejezni magamat én is. Az a néhány jel, amelyet használtam, mind kevésbé elégített ki. Ahányszor megakadtam, kitört belőlem a szenvedély. Úgy éreztem, mintha láthatatlan kezek tartanának fogva, s minden áron igyekeztem kiszakítani magamat. Küzdöttem, de nem azért, mintha segített volna a dolgon, hanem mert az ellenállás szelleme erős volt bennem. Rendszerint sírva s testileg kimerülve estem össze. Ha anyám közelemben volt, ölébe kúsztam, mert úgy odavoltam, hogy azt sem tudtam, miért érzem magamat ily nyomorultnak. Kevés idő múlva annyira erőt vett rajtam a vágy, hogy én is tudjak valamiképpen beszélni, hogy az elkeseredés és izgatottság-kitörés kezdett naponként, sőt néha óránként ismétlődni.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


„Világosságot! Adjatok nekem világosságot!” Ez volt az én lelkem szótlan kiáltása, s ím a szeretet fénye éppen abban az órában sütött rám. Közeledő lépteket vettem észre. Kinyújtottam a kezemet, mintha anyám közeledett volna felém. Valaki megölelt, karjai közé szorított. Ez ő volt. Ő, aki hozzám jött, hogy jelentést tegyen nekem minden dologról, sőt annál is többet, hogy szeressen engem!
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Azon a napon sok új szót tanultam meg, ámbár nem mindegyiknek ismertem a jelentését. Új szavaim, melyek a világot előttem széppé és világossá tették, amilyen az Áron botja volt, többek között ezek voltak: anya, atya, testvér, tanító. dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Végre megtaláltam a nyelv kulcsát és szerettem volna használni. Olyan gyermekek, akik hallanak, a beszédet elsajátítják minden nagyobb erőfeszítés nélkül. Ők a mások ajkáról jövő szót játszi módon, röptében fogják el, de a kis siket gyermek csak lassú léptekkel s gyakran sok küzdelemmel jut eredményre. Hanem, az eredmény bámulatos. Fokról-fokra haladunk az először kiejtett szótól tovább meg tovább, amíg a szótól eljutunk a gondolatig.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Tanítóm érdeme, hogy nevelésem első évei gyönyörűségesek voltak. Az ő nagy rokonszenvének, az ő szeretetének köszönök minden eredményt. Ő meg tudta ragadni a legjobb pillanatot, hogy észrevétlenül, játékszerűen belelopja lelkembe az ismeretet. Miss Sullivan megértette, hogy a gyermek lelke olyan, mint a sekély patakocska, amely vidáman szökdel, táncol köves útján, itt megtekint egy virágot, ott egy bokrot, majd a futkosó felhőt. Ő nagyon jól tudta, hogy az én lelkem is csak ilyen kis csermelyekben, rejtett forrásokban indul meg, fűzborította halmok, a magas fák árnyai s a kék ég, meg aztán a kis virág szerény arca is. 
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Némelykor reggel korán fölkeltem és kilopóztam a kertbe, mikor még vastag harmat volt a füvön és a virágokon. Kevés ember tudja, milyen élvezet, mikor a rózsabimbó szelíden az ember kezébe hajtja kis puha fejét. Milyen élvezet, mikor a reggeli hűvös szellőben az édes liliomok szabályosan erre-arra lengetik derekukat. Egyszer-máskor megcsíptem a bimbóban lakmározó kis bogarat, s éreztem, hogyan csapja össze ijedtében kis szárnyait. Hasonló élvezetet találtam a gyümölcsösben júliusban, mikor némely gyümölcs érni kezdett. A lehajló nagy szemű barackok önként kezembe tették arcukat, s a játszi szellő érintésétől az alma leesett és a lábam elé gurult.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Sokakkal találkoztam, akik értették a kéznyelvet, és kezemre betűzve beszélgettek velem. Egészen új világ, egy nagy csoda tárult föl előttem. Nem voltam elválasztva a többi embertől. Az én lelkem és az övék között lévő űr elenyészett, és ahol eddig üres pusztaság volt, ott most az élet virított, mint a rózsa.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Soha sem felejtem el azt a meglepetést és örömet, amelyet az első mondat kiejtésekor éreztem: „Meleg van.” Igaz, hogy szakadozott és ingadozó szótagok voltak bizony azok, de már emberi nyelv volt. Lelkem tudatára ébredt új erejének, fölszabadult a fogság alól és a beszédnek ezen töredékes jelei által eljutott a teljes ismerethez és teljes hithez. Kimondhatatlan isteni ajándéknak tartom, hogy élő szavakkal szólhatok, melyekhez nem kell magyarázat. Mikor beszélni kezdtem, olyan szép gondolatok jöttek ki ajkamon, amelyeket talán soha sem tudtam volna létrehozni, ha csupán ujjaimmal beszéltem volna.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Átlátom, hogy nekem abban kellene keresnem a vigasztalást, hogy most azért gyűjtöm a kincseket, hogy majd a jövőben élvezzem. De nem tehetek róla, én annyira nem vagyok a jövő embere, hogy a mai nap örömeit sokkal többre becsülöm egy messze távolban mutatkozó esős nap minden élvezeténél.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Egyszóval, az irodalom az én utópiám. Itt már nem vagyok megfosztva szólási jogomtól. Az érzékeknek semmiféle akadálya nem zár el engem könyvbarátaim édes és kegyeletes beszé­détől. Minden tartózkodás vagy ferdítés nélkül beszélnek velem. Azok a dolgok, amelyeket tanultam és azok, amelyekre tanítottak, nevetségesen kis jelentőségűek, szemben „azzal a nagy szeretettel és azzal az égi vigasztalással, amelyet magukban rejtenek”.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Gyakran, amint kijutunk a vízre hajló fák sátora alól, vagy egy part mélyedéséből, abban a pillanatban észreveszem, hogy tágasabb helyre, szabad levegőre értünk. Úgy tetszik, mintha ott melegebb légkör övezne. Hogy a meleg a naptól fölhevített fákról, vagy a vízből jön-e, soha sem tudom meghatározni. Ugyanilyen különös érzést tapasztaltam a város falai között is. Éreztem ezt hideg, szeles napokon és éjjel. Olyan hatása van, amilyen a meleg ajak csókja arcomon.
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

A múzeumok és műcsarnokok is sok mulatságot és inspirációt nyújtanak. Sokak furcsának találhatják, hogy kézzel élvezni lehessen a hideg márvány szépségét, kifejezését anélkül, hogy a látást segítségül hívhatnánk; és mégis tény, hogy én a nagy szoborművek szépségéből valóságos élvezetet tudok meríteni. Mikor ujjaimat végigviszem a vonalakon és görbületeken, fölfedezem azt a gondolatot és érzelmet, amelyet a művész lehelt belé. Az istenek és hősök arcán éppúgy fölfedezem a gyűlöletet, bátorságot és szeretetet, mint az élő arcon, ha módomban áll megtapintani. A Diana mozdulatán megérzem az erdő szabadságát és kedvességét és azt a szellemet, amely meg­szelídíti az oroszlánt és lecsillapítja a legvadabb szenvedélyt is. Az én lelkem gyönyö­rűséggel telik el a Vénusz nyugodtságán és bájos hajlásain. A Barré-féle bronzszobrokról ki tudom olvasni a művész titkait.
dr.Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Jól emlékszem arra az időre, mikor legelőször mentem színházba. Tizenkét éves voltam...Nem igaz-e tehát, hogy az én életem, minden nagy korlátoltsága mellett is, sok ponton érint­kezik a „szép világgal”. Mindenben van csodálatraméltó, még a vakságban és némaságban is és én arra törekszem, hogy bármily körülmények közé jutok is, meg legyek elégedve. 
dr.Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Igaz, hogy néha körülfog az elszigeteltség érzete, mint valami hideg ködhomály, amint ma­gamban ülök és várok az élet elzárt kapuja előtt. Azon belül világosság, zene és édes barátság van, de én nem léphetek be. A néma, könyörtelen sors elzárja az utat. Szívesen megkérdezném, miért e szigorú fejedelmi parancs, mert hát a szívem még mindig féktelen és szenvedélyes; de nyelvem nem ejti ki az ajkamra jövő könnyelmű szavakat, és így visszahullanak szívemre, mint elfojtott könnyek. A némaság iszonyú teherként nehezedik lelkemre. Majd megjelenik a remény egy mosollyal és ezt susogja: „az önfeledésnek is meg­van a maga öröme”. Így hát én igyekszem napommá varázsolni a mások szemében lévő világosságot, zenémmé a mások fülébe csengő hangot és boldogságommá a mások ajkán megjelenő mosolyt. 
dr. Boros György ford.

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)


Az emberek kezei nekem néma szónokaim. Némely kéz érintése kiállhatatlan. Találkoztam olyan érzés nélküli emberekkel, hogy amikor megéreztem fagyos ujjbegyüket, úgy tetszett, mintha valami északkeleti széllel állnék szembe. Vannak azonban olyan emberek is, akiknek érintése olyan, mint a napsugár hatása: fölmelegíti szívemet. Egy kis gyerek parányi keze sokszor annyi napsugarat áraszt rám, mint másokra szerető pillantása. A szívélyes kézszorítás és a barátságos levél igazi öröm nekem.
dr. Boros György ford.