Soha sem felejtem el azt a meglepetést és örömet, amelyet az első mondat
kiejtésekor éreztem: „Meleg van.” Igaz, hogy szakadozott és ingadozó szótagok
voltak bizony azok, de már emberi nyelv volt. Lelkem tudatára ébredt új
erejének, fölszabadult a fogság alól és a beszédnek ezen töredékes jelei által
eljutott a teljes ismerethez és teljes hithez. Kimondhatatlan isteni ajándéknak
tartom, hogy élő szavakkal szólhatok, melyekhez nem kell magyarázat. Mikor
beszélni kezdtem, olyan szép gondolatok jöttek ki ajkamon, amelyeket talán soha
sem tudtam volna létrehozni, ha csupán ujjaimmal beszéltem volna.
dr. Boros György ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése