2014. november 27., csütörtök

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Soha sem felejtem el azt a meglepetést és örömet, amelyet az első mondat kiejtésekor éreztem: „Meleg van.” Igaz, hogy szakadozott és ingadozó szótagok voltak bizony azok, de már emberi nyelv volt. Lelkem tudatára ébredt új erejének, fölszabadult a fogság alól és a beszédnek ezen töredékes jelei által eljutott a teljes ismerethez és teljes hithez. Kimondhatatlan isteni ajándéknak tartom, hogy élő szavakkal szólhatok, melyekhez nem kell magyarázat. Mikor beszélni kezdtem, olyan szép gondolatok jöttek ki ajkamon, amelyeket talán soha sem tudtam volna létrehozni, ha csupán ujjaimmal beszéltem volna.
dr. Boros György ford.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése