2014. november 27., csütörtök

Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)

Egyszóval, az irodalom az én utópiám. Itt már nem vagyok megfosztva szólási jogomtól. Az érzékeknek semmiféle akadálya nem zár el engem könyvbarátaim édes és kegyeletes beszé­détől. Minden tartózkodás vagy ferdítés nélkül beszélnek velem. Azok a dolgok, amelyeket tanultam és azok, amelyekre tanítottak, nevetségesen kis jelentőségűek, szemben „azzal a nagy szeretettel és azzal az égi vigasztalással, amelyet magukban rejtenek”.
dr. Boros György ford.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése