Helen Keller: Csöndes, sötét világom (egy siket-néma-vak leány önéletírása)
Gyakran, amint kijutunk a vízre hajló fák sátora alól, vagy egy part
mélyedéséből, abban a pillanatban észreveszem, hogy tágasabb helyre, szabad
levegőre értünk. Úgy tetszik, mintha ott melegebb légkör övezne. Hogy a meleg a
naptól fölhevített fákról, vagy a vízből jön-e, soha sem tudom meghatározni.
Ugyanilyen különös érzést tapasztaltam a város falai között is. Éreztem ezt
hideg, szeles napokon és éjjel. Olyan hatása van, amilyen a meleg ajak csókja
arcomon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése