Jól emlékszem arra az időre, mikor legelőször mentem színházba. Tizenkét
éves voltam...Nem igaz-e tehát, hogy az én életem, minden nagy korlátoltsága
mellett is, sok ponton érintkezik a „szép világgal”. Mindenben van
csodálatraméltó, még a vakságban és némaságban is és én arra törekszem, hogy
bármily körülmények közé jutok is, meg legyek elégedve.
dr.Boros György ford.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése