2011. december 30., péntek

Csontos Márta: Ugye

Az éjszaka üres csarnokában
ugye nem maradok egyedül,
ha fenyők gyökerei között
betakar a jeltelen hallgatás.

Ugye táncolsz velem, arcomhoz
szorítva néma kacagásod,
s a Hold sugárból font kötelén
hozzám ereszkedsz szelíd harmóniába'.

Homokba sorvadt érintésem
ugye forró delej lesz neked,
s az avarban hozzám hajolva
ajkadról ajkamra ég a várakozás.

Valóságba törik a látszat virága,
az élők csodája betemet.
Ugye betakarsz áldásod súlyával,
s beleremegsz velem a hiányba.

Ugye válladra veszed emlékem
terhét, s mondod, hogy a
semmi üregében hozzám bújva
csonthomlokomra ég a hálaadás.

S élni enged benned az élni-akarás.


Csontos Márta

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése