Csontos Márta: Álmodik a valóság

A megmozdult ürességben

egyetlen, piszkos felhő az ég.

Ébredésem sugara fölém hajol.

Talán a szél hangja

zajong bennem, talán

a Hold udvara zár magába.

Véremet szívja a hajnal,

próbálom önnön fényemhez

szoktatni magam.

Csontos Márta