Feloldozás

Kereszted vagyok.
Hordozz, cipelj engem,
könnyű a testem, lebeg.
Kitárt karjaim fölötted
szárnyakat utánzó suhogással
lebbentik el a terhet.
Virágkoszorú kezem. 

Bűnöd vagyok,
mohó akarásod.
Lelkem befogad, másod
nem lehet
csak én oldalak fel,
én teszek válladra palástot.
Kimosom a szennyeket. 

Bírd el vétkem,
zavaros tévelygésem,
mikor szemembe hull a por,
s amikor én hurcollak
és töviskoszorú a holnap.
Viselj engem,
ékszered vagyok.  

Bíbor Kata