Még szép lehetne

Úgy lenne szép, az a kávéházi este,
csörgő csészékre festeni az éj hívószavát,
arcokban kutatva, szemeket keresve,
gondolatban máshol járni órákon át 

Igenis szép lehetne, a forgalmas körút,
faggatni az időt, meddig tarthat így,
kezdeni mozdulni, feledni borút,
sikollyal csendet remélni - a fény úgy pirít 

Még az is szép lenne, az a rohanás,
lélekszakító igyekezettel láncolni emlékeket,
míg nyomod csak meteornyi villanás,
parázs lehetne, tűzbe kergetve 

Így lenne szép aztán az állomás fénye,
a morajból hallani cipőpárnyi kopogást,
búcsút intve az esti télnek - aztán tovább várni,
és nem szeretni senkit, senki mást 

Landorhegyi Zoltán