térdre rogyva, mintha már erő sem lenne
nem lépve, nem araszolva
majd hanyatt feküdve a kék mozdulatlanba
lassan olyanná válva, mint akit
gúzsba vertek rontott álmok
(már nincs hitem a szenteltvízben)
úgy fekszem: világnak és csillagoknak hanyatt
elrejtve magamban, hogy
ne sejtse senki:
bennem azóta is
az egyetlen feltartott mozdulat vagy
nem lépve, nem araszolva
majd hanyatt feküdve a kék mozdulatlanba
lassan olyanná válva, mint akit
gúzsba vertek rontott álmok
(már nincs hitem a szenteltvízben)
úgy fekszem: világnak és csillagoknak hanyatt
elrejtve magamban, hogy
ne sejtse senki:
bennem azóta is
az egyetlen feltartott mozdulat vagy
Markovics Anita
Drága Moha!
VálaszTörlésKöszönöm ezt a szép verset, el is viszem magammal,
engedelmeddel
Olyan szépségeket hozol, nagy öröm Hozzád jönni!!!
Miki
Nita írásai méltó helyet kaptak Nálad..
VálaszTörlésKedves Miki, igazán kedves Tőled, de az érdem nem az enyém, hanem az aranylelkű alkotóké.
VálaszTörlésBaráti üdvözlettel
Moha
Málna kedves, szeretném kiérdemelni teremtő-érzelmeitek megőrzésének kiváltságát...igyekszem rászolgálni szavaidra...köszönöm, hogy erre is jársz...
VálaszTörlés