Ajánlás

Minden hozzád szálló, verdeső időmet,

rejtekből feléd törő komisz ötletet,

lassított filmként pergetett bús napomat,

neked tartogatott, kulcsra zárt alkalmat,

igyekvő homályt, pírtól bújó éjszakát,

szemednek szememben gyúló csillagát,

beforduló magam kifordított képét,

átesett világom vadóc tévelygését,

vérednek szívemben csapongó mámorát,

bőröm selymét, vágyak nedvét, ölem lázát,

belém csobbanó magad nyíló köreit,

mohó érzékek sokasodó gyűrűit,

a szent elcsitulást felajánlom neked,

ki asszonyból asszonnyá teremtett engem.

Zimonyi Zita