2011. február 11., péntek

Álmok kútjában


Úgy int utánam az éjben a fa,
mintha törzsében tested hajlana,

s bolyhos pihékkel ölel a homály.
Bekötött szemű tócsák csendje fáj…

Átússza a Hold a tó vizét,
majd a rögös gyalogútra lép.

Én is mennék, de megérint az ág,
elém rajzolja ajkad vonalát.

Várom hangodat – talán hallom is:
álmom kútjában csobbanó kavics.

Székely Dezső

2 megjegyzés:

  1. Kedves Moha
    ...ez olyan nagyon, nagyon, nagyon....

    VálaszTörlés
  2. Tudod, Arozika, tényleg igaz, hogy olykor egyetlen szóba becsomagolható a mindent elmondás...és ez valóban a nagyon-nagyon-nagyon...igaziból.

    Köszönöm, hogy egyetlen szóval is a legigazabbul szóltál...

    VálaszTörlés