Beszélni kell most énnekem. Szeretnek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Szeretnek engem, boldogság, hogy élek.
Beszélni kell mindig, s nem embereknek,
hogy vége már, eltűntek a veszélyek.
Beszélni égnek, fáknak és ereknek,
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
neked, ki nagy vagy, mint az űr, te lélek,
s nincsen füled sem, látod, én eretnek,
csupán neked, a semminek beszélek.
S ki hajdanán lettél a fájdalomból,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
mely a vadember mellkasába tombol
és a halál vas-ajtain dörömböl,
most megszületsz belőlem és dalomból,
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
minthogy kitörve rég bezárt körömből,
ujjongva megteremtelek örömből.
Kosztolányi Dezső
Megteremtlek
VálaszTörlésMegteremtlek könnyekből
Arcod mosolyából, kis nevetésedből
Napot teremtő rám ragyogó szemedből
Alakod kecses ringásából
Hajad szivárványon csillogó színeiből
Lelked apró rezdüléseiből
Esthajnalcsillag ragyogásból
Szíved lüktető dobbanásából
Lépteid hozzám siető halk neszéből
S ha ideértél kezed puha érintéséből
Lelked visszhangjaként zendülő dallamból
Felépítem tündérpalotád
Hol lelked, szíved velem együtt dobogjon
S ha elmúlik e teremtő pillanat
Lelkem e pillanatban Beléd égetem
Soha el nem múló szerelmem!
Végtelen baráti szeretettel:
Miki