2011. február 18., péntek

Édes tűz


éltetni vágylak-akarlak
megőrizni s-tartani
magamnak -
magunknak
mindaddig, míg élek
és szerelmed éltet,
míg vérem véreddel
egy vérré lészen -
mert akarlak - szeretlek
nagyon - nagyon...
úgy, olyannak, s ahogy
teremtésed óta
vagy
lettél
s leszel
mert hitem hogy leszel
sosem fogy el -
szeretlek -
gyönyörűn zsong
minden szavad
s minden csended bennem
akkor is ha elrejtőznek
a csillagok
s ha tudjuk:
holnap megint esni fog
és ágyba csalni a vágy,
ez édes tűz,
mely megéget, átjár,
s egészen
egymásnak ad minket

 Werbánszky Rudolf

4 megjegyzés:

  1. Amikor a szeretlek szó gyakorivá válik, akkor érzi az ember, hogy érdemes újra és újra várni az elkövetkezendő holnapra, mert ettől az egyetlen szótól értelmet kap az élete.
    Nagyon szép vers!

    VálaszTörlés
  2. Szeretlek!
    E szóban benne van minden, amit e szó takar, a szenvedély, a lobogás, a féltés, a vágy s a beteljesülés!
    De a szó lehet:
    "Kimondott gondolatok
    méregként hatnak
    pedig nem mások azok sem,
    mint belül égő kínok
    és magányba zárt féltés"
    Drága Magdikám figyelmeztet erre is!

    Úgyhogy vigyázzunk ezzel a szóval, nehogy elcsépeltté váljék, mindig megmaradjon tisztasága, szépsége, s a hozzáfűzött érzelmek!

    Drága Moha köszönöm ezt a gyönyörűséget, mit hoztál, elgondolkodtató és megszívlelendő gondolatok!!!

    Végtelen baráti szeretettel:
    Miki

    VálaszTörlés
  3. Drága Magdi!

    Ez a szó sosem válik a szégyenletes közhellyé, minden nap más érzelem szüli napvilágra, hisz a szerelem virágja folyvást más színnel satírozza lelkünk vágyait, az izzó vöröstől a megnyugtató zöldig...
    Szeretettel ölellek
    MOha

    VálaszTörlés
  4. Köszönöm Miki!

    Baráti szeretettel
    Moha

    VálaszTörlés