2011. február 21., hétfő

Érj el!


csintalan vágyakat
álmodik az éjjel
és azt képzeli
találkozott a szenvedéllyel
ez az éjszaka felgyújt
az érzés szinte lángol
buja nő lesz most
a szende kislányból
tested simítja
elnyújtózik kéjjel
merészen dacol most
minden veszéllyel
szeme tüze csábít
ajka csókot akar
tapadna hozzád a csípő
ölelne már a kar
mint tévelygő számára
mutat utat távoli fényjel
úgy hív, csábít a lány:
gyere már és érj el!
Komáromi János

1 megjegyzés:

  1. Ez a gyönyörű csábítás, és komolyan kell venni, mert életre szóló élmény lehet belőle! Lehet belőle őrült nagy szerelem, de lehet csak kaland!

    Köszönöm Drága Moha!

    Miki

    VálaszTörlés