2011. február 19., szombat

Minden egyes napodon, mikor hangjának felkorbácsoló erejű emlékével ébredsz, megteszel egy lépést az úton, ami a lelkéhez vezet, és elérkezik egyszer a kereszteződés, ahol döntened kell, a szíve vagy a lelke felé lépdelsz tovább…jusson eszedbe akkor, hogy a szív egyetlen szerve a lélek;  ha annak biztonságot nyújtó menedéke nem rejt magába, akkor fájdalmas visszaútba kanyarodik csavargó léted, de összefonódó lelkeiteken át vezető útra lépve elég egyszer hátrapillantani, és meglátod, a visszautad nyomait már benőtte az éledező szerelem…

Moha

2 megjegyzés:

  1. Egy hang, ami ringat és ébreszt, egy hang, mi nélkül nem élet az élet...
    Gyönyörűek a gondolataid!

    VálaszTörlés
  2. egy hang, mely lelkünkben él, egy hang mely nélkül nincs szerelem, egy hang mely ott lüktet szívünkben, a hívó, a féltő, a kérő, a szerelemre hívó...
    egy hang, mely nélkül nincs élet, némasággal nem érhetjük el szerelmünket, csak a kimondott kedves, szerető hangokkal...

    Gondolataid szépsége elbűvöl Drága Moha!

    VálaszTörlés