Nézz rám…se páncélom, se fullánkok...lábam mezítelen, akár a lelkem, hogy ne futhassak el előled…meg akarom adni magam Neked, mindenestül, hogy ne vérezzek el saját konok tagadásom miatt…szeretlek…látod hát, ajkaimra is szívszókat aggattam, és minden félelmemet, gátlásomat és hitetlenségemet levetettem, akárcsak megfáradt ruháimat…annyi éjjelen gondoltam Rád, hogy minden csillag érzelmeimről szóló verssort kapott, hogy rájuk pillantva soha nem olvasott szerelmi szonetté álljanak össze Neked…átöleltem a tavaszt hozó szellők csipkeszélét, hogy mikor rád simulnak, érintésem borzongassa meg minden porcikád…és nyugovóra tértemkor csókom rejtem a kispárna mélyébe, ha egyszer akkor érkeznél, mikor épp veled álmodom, ébredésemig rád lehelje szívem melegét…
Moha
Aki így tud szeretni, annak Isten ajándékul adja a legszebb emberi érzést, a szerelmet, mely nélkül, mit sem ér maga az élet...
VálaszTörlésSzépséges gondolataid lelkem mélyéből íródtak.
Ölellek.Magdi
Drága Moha!
VálaszTörlésEz egy káprázatos szerelmi vallomás, olyan gyönyörű végtelen mondat, mely behatol a szívbe, s olyan csodát művel, ami felejthetetlenné teszi lelked minden rezdülését!
Végtelen baráti szeretettel ölellek:
Miki