Hányszor mondjam, ismételjem újra, és súgjam füledbe, kiabáljam ki a világnak: Szeretlek!
Ahogy hagyom, hogy ez az érzés körbefussa testem, mint átható borzongás, fagyasztó hideglelés, felkiáltok magamban.
És sóhajok sorakoznak, melyek között megint itt van a felismerés: a boldogság remegése, a szerelem bizsergése, mely felvillanyoz, bántás, sértés ellen felvértez, bizonyos dolgokat kizárólagossá tesz, általad, érted, érettünk!
Merni, ennél bátrabban, nem lehet! Hinni, erősebben, senki nem hihet, mint ahogy én hiszek, és bízok magunkban, Édesem! A vágyak gátjait mi magunk emeltük, hogy aztán leküzdjük azokat! Az észérvek sorláncait tapasztalataink szülik, s bölcsességünk zúzza szét napról, napra! Légy gátat ledöntő puszta érzékiség! Légy inkább bölcs, mint tapasztalatlan eszes, hogy mindenki arcába bátran nevess! Nem kértem, hogy kísértsd a balszerencsét, csak, hogy vedd fel a kesztyűt, melyet az arcodba vágtak egykor!
És jól nézz a tükörbe, mert nem az vagy, kinek hisznek, s látod magad! Ne mások görbe tükrébe bámulj! Igaz tükörbe néz végre: az én szemembe!
Bartha Gabriella
Határtalanul jó érzés hozzád jönni, drága Moha!
VálaszTörlésItt mindent megtalál az ember, amitől szebbé válik a napjai. Olyan művészien válogatod ki a verseket és a hozzáillő fotókat, hogy külön-külön is megérintik az emberi lelkeket.
Köszönöm neked ezt a varázslatos otthont.
Ölellek szeretettel.
Magdi
Drága Magdi!
VálaszTörlésA blogot készíteni nem is olyan számomra, mint egy verses blog képekkel, sokkal inkább tárják fel az emberi mélységet, és mégis, a legszebb szavak által is csupán árnyékát vetik vissza a való érzelmek végtelenjének.
Tudom, hogy megértesz.
Szeretettel gondolok rád
Moha